Ennyi ember ment el népszavazni Szlovákiában, a kérdések 2/3-a (ha-ha) főként a homoszexuálisok (vagy buzik, kinek, hogy tetszik) házasodásáról és a gyermekvállalásuk lehetőségéről kérdezte a Nagyérdeműt.
Ezekben a kérdésekben több mint 90% aszonta, hogy NO WAY, tehát nem pártolják ezeket a dolgokat. Tök szar, de sajnos nem meglepő. Igazából tájékozatlanság, előítéletek stb. stb. Ami viszont ennél is durvább (ha szabad felállítanom efféle rangsort), az a 3. kérdésre beérkezett szavazatok aránya.
Ugyanis: 90,32% úgy véli, hogy ha a szülők, vagy gyerekek nem értenek egyet a szexuális nevelés/eutanázia tárgykörét érintő órák tartalmával, akkor nem kötelezhetik a részvételt.
Oké, egyik részről azt gondolom, amit már hajtogatok jó ideje, hogy ha a gyerek nem szeretne részt venni egy órán (legyen az bármilyen óra!), akkor ne kötelezzék rá. A másik részről meg azt, hogy ennek a szavazásnak komoly üzenete van. Az emberek jó része azt gondolhatja, hogy a szexualitás, eutanázia és esetlegesen egyéb "hot topikok" (politika, abortusz, kisebbségek stb.) nem az iskolába való. Ott nem beszélünk ilyen "felesleges" dolgokról, azt majd a gyerek megtanulja otthon, vagy az életben. Pontosítsunk: a 21. században az internetről fogja "megtanulni". Ami problémás: nincs róla diszkusszió, beszélgetés, vélemények ütköztetése, vita. Nekem nincsenek fix válaszaim ezekre a kérdésekre, és nem is gondolom azt, hogy szabad egy tanárnak fix válaszokat adni. Kérdéseket lehet feltenni, beszélni, és lehetőleg nyitva hagyni a kérdést, hogy egy komplex folyamatként a gondolkodásunk tárgyát képezze. A gyerekek beszélnek ezekről a dolgokról. Sokan tudják, hogy a szüleik milyen pártokra szavaztak, sokan már általánosban átesnek az első szexuális élményeiken és akkor ez csak néhány "kínos" téma, amit az iskola igyekszik kizárni.
Azt hiszem van egyfajta félelem a szülőkben, ami teljesen normális. Szükségük van arra, hogy a gyermeküket biztonságban tudják, és ezért óvják olyan dolgoktól, amiben veszélyt látnak. Azonban a realitás az, hogy a gyerekek tényleg beszélgetnek egymással, ami nem probléma önmagában, azonban ezt koordinálatlanul, és sokszor "tudatlanul" teszik. Ezért is tartom fontosnak, hogy egy szakember vezetésével legyen szexuális nevelés, legyen szó transzneműekről, buzikról, és ezek mellett a heteró szexualitás kérdéseiről is.
Mit eredményez majd mindez? A gyermekek nem érzik azt, hogy ezek ilyen "titkolni való" témák lennének, nem csinálnak folyton viccet belőle, komolyabban veszik a dolgokat, nem élik meg kínosnak, szégyellni valónak a szexualitásukat. És ez ugyan így ráhúzható lényegében a többi dologra. Nem kell feltétlen ezeknek külön órákat szervezni, a jelenlegi merev rendszerben is bátran lehet biológia óra keretében a szexualitásról beszélni, töri óra keretében a politikai vonatkozásokról stb. stb.
Mikor és hogyan fog a gyermek ilyen dolgokról érdemben beszélgetni, számára fontos információkat megtudni? Nem lehet semmi sem tabu téma. És emellett továbbra is azt gondolom: ha a gyerek (vagy a felnőtt) nem akar róla beszélni, akkor nem kötelező. De ne is tiltsuk, adjuk meg a lehetőséget. Szerintem két indokolatlan évszám, vagy biológiai fogalmak kereszttüzei között kell lennie helynek ilyen jellegű érdemi vitára.
