Sokat gondolkodom mostanában ilyen mindenféle puffogtatott rózsaszín frázisokon, mint "tolerancia, empátia, elfogadás, esélyegyenlőség, világbéke". Najó, nem igaz, nem csak mostanában, amúgy is sokat gondolkodtam ezeken.

Furcsa ez a tolerancia dolog. Sokan gondolják magukat toleránsnak, szinte mindenféle mélyreható önreflektivitás nélkül. 
-Én toleráns ember vagyok!
-Miért?
-Mert elfogadom, hogy vannak más nemzetiségű emberek, például kínaiak, akik más értékrenddel működnek és nekem semmi bajom a kínai vallással sem!

A toleranciát valami nagyon komoly, nagy különbségeket magába foglaló helyzetekre értelmezik egyes emberek. Pedig nem kell ám messze menni ahhoz, hogy a toleranciát gyakoroljuk és alkalmazzuk. És akkor itt jön a hagyma.

Miért pont a hagymát választottam témám alapjául? Aki nem ismer, annak azt fontos tudnia rólam, hogy kis koromban nagyon válogatós voltam (most is egyébként), és a nemszeretem tápláléklánc csúcsán a hagyma minden létező formája szerepelt. Olyan mértékig, hogy még a jó, finom pörköltet sem ettem meg, mert hát abban hagyma van! Ízlelőbimbóim kifinomultságát az is remekül tükrözi, hogy a mai napig megérzem, ha az imádott gyrosomba egy szem hagyma kerül (bár most már nem fordul fel tőle a gyomrom). 

Hol tartok most? A pörkölt az egyik kedvenc kajám, szoktam hagymát is vágni, meg elismerem a hagymát, mint kitűnő ízesítő kelléket. Szóval már jóval több hagymát eszek, mint korábban. Nyersen kifejezetten utálom, nem bírom megenni, ugyanígy nem igazán szeretem ha valaminek az ízvilágát direktbe a hagyma képezi. Mondhatni: kifinomultabb lett az ízvilágom, nem utasítok el egy ételt a hagyma ott léte miatt, csak akkor, ha a hagyma az alapvető ízt adó motívuma az ínyenc fogásnak.

Node ennek mi a frászkarika köze van a toleranciának, lehet kérdezni. Hát, az a helyzet, hogy SOK. Társaságban kis koromban is szégyelltem finnyásságomat, mostanra már nem is merek mindennel előhozakodni, de a hagymát mindig hangsúlyozom. Változó reakciók jönnek erre, a leggyakoribb a "hogylehetahagymátNEMszeretni?!". Ilyenkor izgalmas beszélgetésekbe bonyolódok az ízlésről, hamar kiderül, hogy a "felháborodott" személy (aki először azt mondta, hogy nem válogat) azért 1-2 dolgot, "semmiségeket", nem szívesen eszik meg (van aki a csokit nem szereti, van aki a banánt, sok olyan emberrel találkoztam aki irtózik a paradicsomtól - egyik kedvenc köretemtől, és hát ott vannak akik húst sem esznek - nem ideológiából, hanem nem szeretik). Azonban vissza és visszatér a téma: jó-jó, én sem szeretek mindent, ám legyen, node a HAGYMA? Pont a HAGYMA? Hiszen az annyira ALAP kaja!

Nos nem, a hagyma nem alap kaja. Sok mindenhez használjuk, ezek egy részét én is megeszem, ahogy írtam. Viszont rengeteg esetben tökre nem szükséges feltétlenül. Egyrészt lehet mással is helyettesíteni, vannak karakteres zöldségek, fűszerek, másrészt helyettesítés nélkül is simán ki lehet hagyni. Lehet. 

Nem kell elmenni egészen Kínáig egy csepp tolerancia érdekében. Kezdjük ott, hogy beszélgetünk az ízlésről, és még csak nem is az esztétikairól, hanem az ételek ízvilágáról. Hamar felbukkannak különbségek, nem könnyű két ugyanolyan embert találni, akik ugyanazokat az ételeket preferálja. Mikor kiderülnek a különbségek, akkor lehet megtapasztalni és gyakorolni a toleranciát. Hiszen reagálhat két ember úgy is a különbségekre, hogy:
-Hogy nem lehet szeretni a húst? Én nem tudom a napom elképzelni nélküle!
-Te meg, hogy-hogy nem szereted a sajtot? Annyira isteni mindegyik, különösen az ínyenc nemes penészes! 
-Hát te nem vagy komplett.. penészes sajt? Meg különben is, mindegyik sajtnak lábszaga van.
-Te vagy a totál hülye... élő, érző állatok húsát eszed? Jó, hogy nem vagy kannibál!

Vagy toleránsan:
-Megértem, hogy te a húst nem szereted, bár én nem tudom a napom elképzelni nélküle, nagyon odavagyok az ízéért.
-Igen, hát én is átérzem, hogy te meg a sajtot nem szereted, holott én meg azért rajongok. 
-Naja... nem lehetünk egyformák, ez van és kész. Viszont mindketten imádjuk a kókuszgolyót!
-JAAA a kókuszgolyó király cucc!

Szálljunk le a földre, gondolkodjunk először kicsiben. Legyünk nyitottak és toleránsak, már az egészen apró dolgokban is.. aztán ha az megy, akkor már megpróbálkozhatunk nagyobb FALATOKKAL is. ;)