Nekem az, hogy "magyarrá" lettem, gyakorlatilag kikerülhetetlen volt. Születésem óta minden március 15-én volt rajtam kokárda, minden október 23-ára megemlékeztem. Túró rudival, szalámival, gulyással, lángossal, marcipánnal tömtek a szüleim. Kamasz koromban Sopronit, Borsodit, Pálinkát, meg Egri bikavért kezdtem inni (az "alkoholista", mint identitás szeletemről majd egy másik posztban írok :D).
Iskolai ünnepélyeken a Himnuszt és a Szózatot minden alkalommal végig hallgattam. A szilveszteri bulik hangulatát is mindig megölte egy kellemes borzongás a balsorsról, kit régen tép.
Szeretem a nyelvtörőinket, szeretem a nyelvemet, a megszámlálhatatlan szóvicceket, a magyar szlenget, káromkodásokat. Szeretem a szürkemarhákat, meg a mangalicákat. Büszke vagyok a Trianon előtti területeinkre is (több alkalommal is jártam Erdélyben és Felvidéken, gyönyörűek), szolidaritást vállalok a jelenlegi határ túloldalán rekedt honfitársaimmal! Szomorúan és veszteségként élem meg a magyarországi Holokausztot, olyan nemzeti tragédiaként, melyben komoly felelősségünk volt. Ezek mellett büszke vagyok az '56-os forradalmárokra, akik próbáltak egy szabad és élhető országot kiharcolni.
Más nemzethez nem húz a szívem: ha megkérdezik, hogy mennyire vagyok magyar, hát bizony azt mondanám, hogy teljesen magyar vagyok.
A témához tartozik, és nekem fontos, hogy szeretem magam elsősorban emberként definiálni. Nekem ez a legtágabb identitás kategóriám. Ha megkérdezik, hogy hova valósi vagyok, természetesen azt mondom, hogy magyar vagyok. Nekem is kellenek a kategóriák, azonban nem tartom szükségesnek a fizikai határokat, melyek szétszabdalják az embereket egymástól. Kedvelem azokat az embereket is, akik Magyarországon tartózkodnak, de nem beszélik a magyar nyelvet. Azokat is kedvelem, akiknek a nemzeti identitásuk kevert, nem tudnák egyértelműen azt mondani, hogy ők "teljesen magyarok". Az, hogy én az vagyok, nem jelenti azt, hogy másnak is ilyennek kellene lennie a Hazámban. Ezzel valahogy úgy vagyok, hogy Magyarország mindenkinek a Hazája, aki saját maga képes így tekinteni rá. 1000 évvel ezelőtt az "ősmagyarok" ide tévedtek, bevándorlók voltak (csodaszarvas ide, vagy oda), és ez lett a hazájuk - ahogy a Jászoknak, Kunoknak, Cigányoknak, Zsidóknak és minden egyéb nemzetiségnek is.
Szeretek magyar lenni, a nemzetiségem minden büszkeségével, szégyenével, gazdagságával, felfedezéseivel, szomorúságaival, himnuszával, boldogságaival, tragédiáival. Nem tudnám és nem is akarnám ezt megváltoztatni. Magyar vagyok. Rendületlenül.
