2015 novemberében Grúziában jártam Erasmus+ tréningen és ezért köszönetem és hálám illeti a Rogers Alapítványt, akiktől megkaptam a lehetőséget, hogy részt vehessek a programon. A hét rendkívül sűrű volt, ezért nem tudtam úgy vezetni a blogomat, ahogyan az Portugáliában (Egy Kettő Három Négy Öt) sikerült. Sok tréningezés (emberi jogok témában) és sok kaland. Ugyanakkor reggelente szántam időt arra, hogy átgondoljam az előző napot és írjak róla, mielőtt elkezdődik a program. Most pedig úgy döntöttem, hogy ezt a "naplót" fokozatosan közzéteszem a blogomon, szépen képekkel ellátva, többnyire vágatlanul!
Kezdődjön hát! Grúzia, 2015 november, Human Rights Training!
3 óra repülőzés, 3 órás időeltolódás, és 2 órás buszút után reggel 8ra érkeztünk Kobuletibe, hullafáradtan. 3 óra alvás után lebattyogtam reggelizni, utána ukrán szobatársammal elmentünk kicsit felfedezni a Fekete Tenger partját. A látvány lenyűgöző volt! Ekkora hullámokat élőben soha életemben nem láttam még. Maga a part borzalmasan koszos, szemetes – tele műanyag és egyéb hulladékokkal. A város maga pedig olyan mintha atomháború/zombitámadás történt volna: üres házak, félkész hatalmas épületek, bezárt boltok. Azt nem sikerült pontosan kideríteni, hogy a szezon vége miatt ennyire kihalt a település, vagy alapvetően ilyen szellemváros Kobuleti. Konkrétan több tehenet láttunk a parkokban, mint embereket az utcán.
Az emberek egyébként nagyon kedvesek és segítőkészek. Az ukrán résztvevők könnyen megértetik magukat velük, mivel ők is és a grúzok is beszélnek oroszul. Egy taxis konkrétan elvitt minket ingyen egy „központi” helyre, ahol tudtunk pénzt váltani. A pénzváltó környékén kerestünk boltot, hogy tudjunk valami helyi bort, vagy vodkát venni. Egy kisboltban rögtön meg is kínáltak valamilyen házi vodkával, ami szerintem igazán kiváló volt – pedig nem igazán kedvelem a vodkát álá natúr.
A hotelhez visszafele menet találtunk borokat áruló kisboltot, ahol 5-6 féle italt is megkóstoltunk, mielőtt kiválasztottuk a nekünk megfelelőket. A borok finomak, többségében édesek, és mindenféle rossz utóízt nélkülöznek. A másnap sem volt fájdalmas ilyen isteni nedűk után!
A kaják furák, és gyakran ismétlődnek, bár még csak 1 napot töltöttünk Grúziában. Az biztos, hogy éhen halni nem fogunk, mindig több féle fogás áll rendelkezésünkre, és vannak olyanok amik még nekem is ízlenek. A fokhagymakrémmel töltött padlizsán nekem nem igazán jött be, a többiek viszont agyon dicsérték. A sült csirke falatok kifejezetten finomak! Illetve sok féle tejtermék jelenik meg: vaj, sajt, túró, és „smetana” (ahogy az ukránok hívják).
Még 1 nap van megismerni a környéket, utána pedig belevágunk az emberi jogok rejtelmeibe, elkezdődik hivatalosan is a tréning. Rendkívül izgatott vagyok, azt hiszem ez egy igazán tanulságos és hasznos kaland lesz számomra.
