Útközben Skrillex egyik számát hallgatva felötlött bennem, hogy megírom ezt a bejegyzést. Már régóta égek a vágytól, hogy zene témában kifejthessem a gondolataimat. Erre hördülhet fel pár ember, hogy "na!, Skrillex, meg a zene téma, höhö, good joke, lol". Szóval vizsgáljuk meg, hogy miről is van szó.

Egy kicsit az alapokról, mi is a zene. A Wikipédia ezt írja: "A zene a hangok és a csend érzelmeket kiváltó elrendezése, létezésének lényege az idő. A pontos meghatározás nem könnyű, de abban általában egyetértés mutatkozik, hogy a zene a hangok tudatosan elrendezett folyamata. A zene egy művészi kifejezési forma, a hangok és „nem-hangok” (csendek) időbeli váltakozásának többnyire tudatosan előállított sorrendje, mely nem utasít konkrét cselekvésre, viszont érzelmeket, indulatokat kelt és gondolatokat ébreszt."
Ezzel szemben mi az ami nem zene, szintén Wikipédia: "Az olyan hangkombinációkat, amelyek ugyan tudatosan jönnek létre, de konkrét üzenetük van (vagyis valamilyen cselekvésre ösztönöznek), általában nem nevezzük zenének."

Tehát a zene sokkal tágabb fogalom, mint amennyire hajlamos az emberfia leszűkíteni azt. Most pedig a szubjektív rész.

Skrillex és a stílusa ami nem a hagyományos dubstep, hanem annak valamivel már eldurvultabb változata tökéletesen formabontó. Mikor először hallgattam, akkor nem tudtam hova tenni, de azért valami megfogott benne. Olyan volt, mintha egy elromlott mosógépet és egy centrifugát tennének a dj pult helyére, és ezekkel kevernének valami orbitálisan új és izgalmas zenét. Ahogy egyre többször hallgattam a számait egyre jobban láttam bele a művészetet. Az értékeket, a kompozíciót, a stílust. Tökéletesre komponált számokról van szó, "tökéletlennek" gondolt hangok által. Mikor Skrillexet, vagy hozzá hasonló előadók zenéit hallgatom, akkor egy másik univerzumban érzem magam, átszellemülök, megmozdul a testem minden apró porcikája és nem bírom ki, hogy ne bólogassak a fejemmel és ne csapkodjak a kezemmel közben. Egyszerre felszabadít és stresszt vezet le. Sok számban nagyon jól jelenik meg a változatosság, az enyhe, lágy részek után a drop, amikor bejön a basszus és a szétzilált dallam, a lüktetés és csörömpölés. Ami pedig a legjobb: mikor azt hinné az ember, ennél jobb számot már nem tudnának csinálni, akkor mindig jön valami, amivel csavarnak az egészen még egyet.

Kíváncsian várom, hogy mi lesz a jövő zenéje a dubstep jellegű muzsikák után! :)