Borrrrrzalmasan kimerítő nőnap volt a tegnapi!

Kezdődött talán ott, hogy minden sarkon virágárusokba botlottam, majd a Lidl-ben egy elegáns fehér inges srác osztogatta a szálvirágokat a nőknek. Szóval volt virág dögivel!

Hogy ezzel van-e baj? 

Nos részben nincs. Például ha valaki szeret ilyenkor virágot, meg csokit kapni, hát oké, azt hiszem sem én, sem más nem mondhatja meg, hogy ki minek örüljön. Ezzel egyáltalán nincs baj, lehet neki örülni.

Én a magam részéről nem vettem virágot, nem is állt szándékomban bárkinek is venni, vagy ajándékozni. 

Baj akkor van a nőnapi ajándékokkal, amikor ez kényszerré válik. Hogy a nő igenis örüljön neki, mert az a dolga, hogy örüljön neki, a férfi meg igenis vegyen, mert az a dolga, hogy vegyen.

Többféleképpen ünnepeljük, vagy éppen nem ünnepeljük a nőnapot. Mert ilyen individualisták vagyunk. Azért a mainstream irányzat megvan, és a virág meg a csoki továbbra is tartja vezető pozícióját. 

Amiért kimerítő volt, az pont ez a pluralizmus (amivel egyébként semmi bajom). Hogy rengeteg megnyilvánulást láttam online és offline is. Van, aki konkrétan kikéri magának ezt az egészet, őt ne ajándékozzák meg. Van aki kikéri magának, hogy őt igenis ajándékozzák meg. Van aki identitás és örömforrás szempontjából közelíti meg és eképpen tekint a nőnapra. Van aki a kritikai, történelmi attitűdöt viszi tovább és a nemek egyenlőségét, a feminista nézőpontot közvetíti. És ezek között még sok egyéb megközelítést, megnyilvánulást tapasztaltam.

Én egy részről liberálisan közelítem meg, ahogy utaltam is rá az elején: nem tartom bajnak, ha valaki örül az ajándékozásnak és szereti a mainstream nőnapot. 

Másrészről megvan a feminista hozzáállásom: a női egyenjogúság továbbra sincs meg a világban. Továbbra is elvárás, hogy a nő (és egyébként sok esetben a férfi is) "hagyományos" szerepek szerint viselkedjen. Ezt fontos itt kifejteni: nem azzal van baj, ha a nő szeretne a gyerekével otthon lenni, és "háztartásbeliként" élni az életét. Ez rendben van. Az nincs rendben, ha ez társadalmi nyomásként, elvárásként jelenik meg, és ehhez biztosítják a feltételeket, ezt támogatják (és közben azt alig, vagy semennyire, hogy férfi is otthon lehessen). Azzal sincs baj, hogy a férfinak van szakálla, a nőnek meg nincs. Ugyanakkor Conchita Wursttel sincs semmi probléma. Az sem baj, hogy vannak kulturális különbségek férfi és nő között. Az baj, hogyha ebből nőnek (vagy férfinak) valamilyen hátránya származik. 

Milyen hátrányok? Elég csak körbenézni a világban, hogy milyen problémák vannak. Én most szándékosan nem linkelek semmit, mert tegnap rengeteg női egyenjogúsági mozgalmakról, harcokról voltak írások, lehet belőlük szemezgetni. Ahogy lehet szemezgetni azokból a posztokból, írásokból is, hogy miért örülnek nők a virágnak és a csokinak. Van aki tényleg ebben (is) éli meg az identitását, és ezzel szerintem tényleg minden oké. 

Tervezem már egy ideje, hogy elkezdek egy "identitásom szeletei" poszt sorozatot, ami saját magamról szólna elsősorban. Nekem ez egy izgalmas kérdés, sokat is szoktam ilyesmin gondolkodni. Mert hogy férfinak vallom magam, ugyanakkor sok "nőies" vonásom van és én szeretem ezeket a vonásaimat is. Ugyanakkor férfiként feministának is vallom magam, ami ma, Magyarországon egy ritka "állatfaj". És még sorolhatnám, hogy - jelenleg - mi minden is vagyok, mi az amitől Gábor az lesz, aki. 

Végszóként annyit mondanék, hogy - utólag is - mindenkinek olyan Boldog Nőnapot, ahogyan neki ez boldogságot okoz! Éljenek a nők, éljenek a férfiak, éljen az emberiség! :)

(kép forrás: The Huffington Post)