Ami mindenkit érdekel, mindenki oldalának a kíváncsiságát furdalja. Amit van aki megmer kérdezni, van aki nem, de előbb utóbb nem bírja, és úgyis megkérdezi az is, akit amúgy nem is érdekel. Szóval, most lerántom a leplet, színt vallok, kitárulkozok, előbújok. Szakállmingáut.

A szakállam azért van, mert: csak. Mert nincs motivációm leborotválni, nincs motivációm egyébként növeszteni sem. Nincs kedvem törődni se nagyon vele, de azért néha megszárítom és megfésülöm. Ha leeszem undorító gyrossal, akkor megtörölgetem fehér szalvétával. Egyszerűen nő, mint a gomba, nem tudok vele mit kezdeni, és tényleg nem is akarok. Nem igazán érdekel, nem különösebben fontos. Néha jó turkálni benne, úgy tenni mintha valami Vágóistván lennék és tök okos. Szuper kellék ha szeretnék Kossuth, Lincoln, Ferencjózsef vagy Mikulás lenni. Utálóimnak alkalmat teremt megcibálni, szeretteimnek alkalmat teremt megcirógatni. Sorozatnézés közben unalmamban piszkálom, befonom és a rész végén fogom a telefonomat és csinálok róla egy képet, mert viccesnek gondolom. Ha nagy a szél, akkor fújja a szél. Ha süt a nap, akkor süti a nap. Ha esik majd a hó, akkor gondolom havas lesz.

És hogy mikor vágatom le? Hát nem tudom. Néha unom, de lusta vagyok bármit is kezdeni vele, meg amúgy is kíváncsi vagyok, hogy meddig folytatja ezt az őrült növekedést. Mikor hagyja már abba. A bajszom zavaró tud lenni, de egyébként nincs vele gond, jól megvagyunk. 

Szóval mindenki jól van minálunk és remélem kielégítő, kellően filozófikus válaszokat adtam.