Ez most egy rémegyszerű és rövid poszt lesz. Ma délután részt vettem a 3. Slutwalk, "Ribanc séta" elnevezésű eseményen. Az elején úgy tűnt, hogy max 100-an leszünk felvonulók, végül kb 400 fő-re duzzadt a menet. 

Not bad.

Szóval én miért mentem ki rá? Azon kívül, hogy a maximálisan gáz (bár remélem, hogy valóban jó szándékkal készült, csak elbaszott) pécsi rendőrséges "Selfie" videó sorozaton én is felhúztam magam, nem ez volt a fő ok. 

A fő ok az volt, hogy utálom az erőszakot, és annak minden formáját. Utálom a bűnözést, és a bűnözőket újra termelő börtönöket. Utálom amikor ordibálnak valakivel, vagy passzív-agresszív formában zsarolnak valakit. Utálom, amikor a tanárnéni üvöltözik a diákkal, és utálom, amikor a diák erre visszaüvölt. 

Utálom. És utálom a sztereotípiákat is. Ahogy a Parlamentnél elhangzott beszédben egy srác remekül megfogalmazta: férfiként kötelesek vagyunk arról beszélni egy kocsmában, hogy hány nőt dugtunk már meg, meg amúgy kiket dugnánk meg. Ezt én eddig egész életemben érzékeltem és rendkívül untatott az egész. Engem férfiként ez nagyon zavar. És persze az is, hogy a nők ezekről a témákról nem beszélhetnek úgy, hogy ne legyenek leribancozva, lekurvázva. Sok "kurvát" ismerek, akit a környezete annak tart ezért, vagy azért. Vagy ők annak tartják saját magukat. 

Nem vagytok kurvák.

A társadalom egy fos. De én hiszek az emberekben, és abban az egyetemes igazságban, hogy mindenki jónak születik. 

Ahogy a srác fogalmazott a Kossuth téren, ezzel tökéletesen kifordítva az eredeti pécsi videót: a társadalommal baj van, de ez a mi felelősségünk is. Merjünk vitába szállni, beszélgetni, megszólalni. Tehetünk róla, tegyünk ellene!