Mert mindig van mit csinálni \o/

Letsdosthg!

A vizsgaidőszak rituáléja

2016. május 31. - GaboorR

Van egy különleges, nagy "népcsoport" a Földön, amiről ritkán készül átfogó antropológiai kutatás, ugyanis rengetegen élnek benne, és nagyon különböző alcsoportjai vannak. Még csak földrészek sem kötik őket össze feltétlenül, és a nyelvben sem osztoznak mindannyian. Azonban van egy olyan különleges ismertetőjegyük, egyfajta rituáléjuk mely összekovácsolja őket időről időre. Ez pedig nem más, mint a vizsgaidőszak. Jelen tanulmány nem ennek a népnek, hanem ennek az időszaknak a sajátos elemeit és a hozzá való viszonyulásokat szeretné vizsgálni, szigorúan tudománytalanul.


vizsgaidoszak.jpg

Egyes alcsoportokban egyenesen "vizsgaidősuck"-ként emlegetik, utalva arra a jellegére, hogy mekkora erőbefektetést igényel a kultúra tagjaitól. Földi emberrel még személy szerint nem találkoztam, aki határozottan azt mondta volna, hogy szereti ezt a rituálét (ami egyébként nem feltétlen jár ténylegesen negatív élménnyel), ugyanakkor évente több millióan vetik magukat alá ennek az eljárásnak. Miről is van szó? Nézzük meg alaposabban!

A vizsgaidőszakot megelőzően általában található egy szorgalmi időszak. Ebben is gyakorta megpróbáltatások elé néznek a "hallgatók", a vizsgaidőszak rituáléjának alávetett csoportja. Ebben az időszakban úgynevezett Zárthelyi Dolgozatokat (ZH) írnak, melyre hatalmas tudásanyagokat halmoznak fel szürkeállományukban, hogy a szükséges 1-2 órában papírra vethessék azt. Este pedig a "ZH" után zavaros, sötét pubokban alkohol és nikotin tartalmú szerek fogyasztásának kíséretében igyekeznek a felhalmozott tudásanyag egy részét eltűntetni, hogy helyet szoríthassanak a következő ZH követelményeinek. Emellett vannak a "beadandók", melyek sajátos áldozat bemutatások. Egyes nézetek szerint az "oktatók" (akik a rendszerben többnyire a "hallgató" megnevezésű egyének fölött állnak) ezen áldozatokat nem teljes mértékben, vagy alig tekintik meg, ugyanakkor mindig akadnak olyanok, akik időt és energiát nem kímélve olvassák ezeket az iratokat. A leghősiesebb oktatók részletes visszajelzést is írnak a hallgatók számára, mely gyakorta a hallgató pozitív irányú fejlődését szolgálja. 

vizsgaidoszak4.jpg

A szorgalmi időszakban lévő követelmények teljesítésével elérkezik tehát a második fázis, mely a hallgatók által rettegett, félelmetes, borzalmas. Sokan úgy is beszélnek róla, hogy

az időszak, aminek nem mondjuk ki a nevét.

Mégis, mint már említettem, újra és újra nekiveselkednek a hallgatók, talán az ősi, evolúciós túlélő ösztön hajtja őket, valami olyasminek a megélése, ami a lét érzékelést beindítja az egyénekben. A vizsgaidőszak alkalmával a hallgatók jelentős része töménytelen mennyiségű koffein és nikotin tartalmú szert visznek be a szervezetükbe. Igyekszenek egy napjukat minél "hasznosabban" kitölteni, ami a nyelvükön azt jelenti, hogy végeláthatatlan, hosszú szakkönyveket olvasnak, és egyes részeket próbálják szó szerint észben tartani. A módszer egyeseknél a ZH-val megegyező: rövid idő alatt, nagy mennyiségű adatmennyiség felhalmozása a memóriában, majd a szóbeli/írásbeli vizsga alkalmával ezen adatok "kiömlesztése", és minél hamarabb helyek felszabadítása újabb adatok beviteléhez.

vizsgaidoszak2.jpg

Empirikusan bizonyított, hogy az adott vizsgáig hátralevő idő csökkenésével együtt jár a tanulási hajlandóság növekedése. Ezt brit tudósok alapos megfigyelésekkel támasztották alá: a hallgatókat megfigyelték a vizsgát megelőző hétben. Az első napokban a hallgatók többnyire a tételek kinyomtatásával fáradoztak, majd jóleső elégedettséggel dőltek hátra, és néztek sorozatokat, filmeket. Interjúkból kiderül, hogy állításuk szerint "bőven ráérnek" és ezért nem foglalkoznak még a tananyaggal. A konkrét tanulási órák száma nem arányosan nő a napok elteltével. Jelentős növekedést a vizsgát megelőző nap este, illetve délutáni vizsga esetén az azt megelőző délelőtt találtak intenzív tanulást. Az intenzív tanulás és a csontig rágott körmök száma között erős korrelációt állapítottak meg. 

Ez utóbbi jelenséget a kutatók elnevezték az "utolsó pillanat" jelenségének. Összehasonlító pszichológiai tanulmányok sora szól arról, hogy az "utolsó pillanat" milyen más környezetben jelenik meg. Regisztráltak már olyan esettanulmányt, ahol szakdolgozatot írtak meg 1 intenzív hét alatt, pontosan a leadást megelőző időszakban. Több olyan feljegyzés is megtalálható, hogy a hallgató az éjféli határidős beadandó dolgozatait 23:58-kor töltötte fel az adott intézmény elearningfelületére. 

vizsgaidoszak1.jpg

A vizsgaidőszak a "másik" oldalról is izgalmas jelenség. Oktatók védekeznek azzal, hogy számukra is rendkívüli erőfeszítés és teher a több kilónyi zárthelyi dolgozat és írásbeli vizsga kijavítása. Szakértők egész armadája foglalkozik ezzel a jelenséggel, hogy ha ekkora erőfeszítést és terhet jelent egy ilyen rendszer fenntartása, akkor miért tartják fenn a tagjai, tehát a hallgatók és oktatók?

Innentől már csak spekulálhatunk. Részben lehetséges magyarázat lehet a rendszer cirkuláris jellege: újra és újra átörökítik ezt a kulturális hagyományt, kritika nélkül kezelik a történéseket, elfogadják, hogy vizsgák nélkül nem jöhet létre hatékony tanulás. Ugyanakkor lehetséges, hogy aki felismeri, az ettől még nem szeretne változtatni és próbálja a rendszert igazolni: igen, ez így rendben van, hisz máskülönben egészen biztosan nem tanulnék, tök fontos a vizsga, és ha nagy és okos leszek, majd én is vizsgáztatni fogok, bármennyire is fájdalmas! Az is egy lehetséges megközelítés, hogy valaki felismeri, látja is ennek a negatív jellegét, ugyanakkor nem szeretne kilógni a sorból, vagy egyenesen fél: mi lesz ha nem tart vizsgát? Mi lesz ha felkel a vizsgaidőszakkal szemben? Hallgatók és oktatók vállt vállnak vetve harcolnának, ha valaki elakarná törölnia vizsgákat. 

vizsgaidoszak3.jpg

Egyfajta bizonytalanság is lehet a magyarázata a vizsgaidőszak rituáléjának. Hiszen hogyan bizonyíthatja valaki, hogy ő ért egy szakmához, ha nem a diplomával, amit pedig azzal igazolhat, hogy sok és kínkeserves vizsga alkalmával tömte tele a fejét. Ez oktatói és hallgatói oldalról is megállhatja a helyét: az oktató a tanított tárgyi tudást szeretné biztosítani, a hallgató pedig szeretné bizonyítani, hogy tudja, amit tudni illik. 

Valószínűleg a vizsga mélyén van még valami, ami miatt ennyire "szeretik". Jelen "tanulmány" limitációja, hogy a jelenséget felületesen kezeli és nem megy bele horizontális és vertikális mélységekbe: sem egy adott szak rendszerét nem vizsgálja kellő alapossággal, sem különböző egyetemi szakok vizsgaidőszakát nem veti össze egymással. Az biztos, hogy a vizsgaidőszak jelensége izgalmas 21. századi jelenség, mely további vizsgálódások, empíriák tárgya lehetne.

422223_4882121164233_1877330902_n.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://letsdosthg.blog.hu/api/trackback/id/tr338273536

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Köldök_szösz 2016.06.01. 11:22:02

Nekem kimaradt az életemből. Nem tudom hogy így szarabb vagy úgy lett volna szarabb.
Az ismerőseim 90% már évek óta úgy beszél a vizsgázásról mint valami istentelenül kurvára lehetetlen dolog és sokszor elgondolkozom rajta hogy valami nagyon nincs rendbe az egyetemeken, vagy az egyetem középiskola szintkülönbség túl nagy, de az is lehet hogy nagyon sok nem egyetemre való ember kerül be a képzésbe.

nemorino 2016.06.01. 11:41:33

Köszönöm az írást, jót nosztalgiáztam. A végső vigaszunk a vizsga előtt mindig az volt, hogy úgysem húznak meg, mert akkor új vizsgát kell szervezni és az az oktatónak plusz munka. Hááát, elég ritkán jött be :-D

Mészáros Laci 2016.06.01. 11:58:34

Kedves ismerősöm most egyemista. Május 27-én vizsgázott egy nehéz tárgyból, 17-én kezdett tanulni. Van harminc tétel, egy nagyra beosztott négyet, így 8 nap alatt meglesz a tételekkel (és van egy kis tartalék ideje), utolsó nap átfutja az összeset. Így is lett, 4-5 között ingadozott a tanár, végül (a biztonság irányába tévedve) négyest írt be.

Van ilyen is, csak kevésbé emlékezetes :-)