Mert mindig van mit csinálni \o/

Letsdosthg!

Letsdosthg!

Szar-e az iskola? Reflexió "amiiskolánkxxi" első alkalmáról

2016. március 23. - GaboorR

Pedagógia alapszakos éveim alatt azt tanultam meg, hogy a magyar iskolarendszer tényleg borzalmas. Jól emlékszem az egyik első féléves előadásra ahol Vass Vilmostól tanultam, hogy a gyerekek általában alig kérdeznek a tanítási órákon - amikor kérdeznek, akkor is 90%-ban olyan dolgokat mint:

Kimehetek a mosdóba?

Megehetem ezt a szendvicset? 

Nyithatok egy ablakot?

Letudná újra diktálni az utolsó mondatot?

Nyilván ez durva általánosítás, és vannak olyan iskolák, olyan tanítási órák ahol a gyerekek aktív részesei a tanításnak és nem tárgyai. Ahol természetes, hogy a diák érdeklődésére épül a tanítás. Ahol a diáknak nem valami borzalmas, könyvek fölött szenvedő tevékenység jut eszébe a tanulásról. Ahogy Homer Lane mondja:

Nem azért utálja az iskolát, mert nem tud tanulni, hanem azért nem tud tanulni, mert utálja az iskolát.

Ízlelgessük ezt az idézetet! Sztereotípiánk, hogy a hülye gyerek utálja az iskolát, az okos gyerek szereti. Erre ezer millió cáfolat létezik, mégis rendre találkozom ezzel az érveléssel különböző iskolát kritizáló képek, írások alatti kommentekben. Holott ha a gyerek utálja az iskolát (mert dolgozatokra kell érdektelen adatokat magolnia, mert nincs tere a kérdéseinek, mert a véleményére kevesen kíváncsiak stb), akkor nem is várható el, hogy megszeresse a tanulást. A tanulást most itt úgy használom, mint direkt információ szerzést (ez egy szűkített definíció, mert valójában a tanulás ennél jóval több mindent jelent) például amikor felkelti az érdeklődésünket, hogy mivel táplálkozik a pillangó és utána nézünk, vagy amikor érdekel, hogy "mit tudhat a tanár?" és ezért elmegyünk egy konferenciára.

Na igen, szóval témánál vagyunk. Bár azt megtanultam a PPK-n, hogy a magyar iskola rendszer szar, emellett azt is megtanultam, hogy a FIDESZ központosító intézkedései, általános oktatáspolitikája óta még szarabb. Egyik oktatóm úgy fogalmazott, hogy az új köznevelési törvénnyel nem a jövő felé haladunk, hanem visszamentünk az időben olyan 100-150 évet. Ezt a PPK-n, egy egyetemi előadáson tanultam, pedagógia alapszakon.

Tegnap voltam PPK-s pedagógiai konferencián, mely szeretett volna reflektálni a jelenlegi rendszerre, az aktuális pedagógiai helyzetekre. Ehhez képest hallhattam olyan dolgot, hogy létezik "tudás átadás" (egy harmadik oktatómtól, szintén egyetemi óráról tudom, hogy ez a szó kapcsolat értelmezhetetlen vö. konstruktivizmus), hallhattam minden féle kutatási eredményeket, hallhattam minden féle teóriákat. Ezekkel semmi baj nincs, még egyiken-másikon el is gondolkodtam. Azt viszont nem értettem, hogy mindez miként kapcsolódik mindahhoz, amit ma úgy neveznék, hogy "kockásinges forradalom". A PPK óvatosságra int, hogy nem lehet elhamarkodottan, tudományos diskurzus nélkül, hirtelen változtatni rendszereken, és hajlamos vagyok egyet érteni ebben. Azonban azt tanultam pedagógia alapszakos éveim alatt, számomra megbízható egyetemi oktatóktól, hogy a jelenlegi magyar közoktatási rendszer csak egyre rosszabb lesz. Erre gyakorlatilag semmit sem reflektáltak a majdnem 2 órás konferencia alatt, holott lehetett volna. 

Kiemelném: sem az előadókkal, sem a pedagógiai diskurzusokkal, tudományos kutatással nincsen problémám. Fontosak, kellenek. Azt nem értem, hogy a jelenlegi forradalmi megmozdulások, a politikai kontextus miért nem került szóba. Miért nem került szóba Pukli, miért nem került szóba a KLIK, miért nem került szóba a belengetett országos sztrájk? Nem azt mondom, hogy ezekkel a dolgokkal egyet kell érteni, sőt, én magam is szeretnék informálódni és vitázni. Azt nem értem, hogy miért lett kikerülve ez az egész?

(Kép forrás: Gabriella Csoszó / FreeDoc)

A KÉM nyílt levelének megszerkesztésében, mely a konferencia előtt került ki a honlapra én is részt vettem. Ugyanakkor személy szerint kíváncsi voltam, hogy milyen témákat fog érinteni a konferencia sorozat első alkalma, így hát részt vettem rajta. Összezavarodva és csalódottan jöttem el a KAZYból. 

Pedagógia alapszakon még azt is tanultam, hogy milyen módszerek vannak viták facilitálásához, miként lehet hatékony és termékeny vitahelyzeteket generálni, ahol minél több résztvevő megszólalhat. A konferencia úgy volt meghirdetve és felkonferálva, hogy rövid előadások után hosszabb vita következik. Ilyen módon én magam is felszólalhattam volna, a lehetőség adott volt. Olyan személyiség vagyok, aki 50+ ember előtt nehezen szólal fel (az előadás más helyzet), ezt nem csak konferenciákon, hanem más kontextusban is tapasztaltam. Mivel nincsenek odaszögezve a székek a KAZY aulájába, ezért lehetett volna úgy szervezni a teret, hogy több kisebb körben viták alakulhassanak ki. Ehhez képest az történt, hogy egyesével, mikrofonnal szólaltak fel páran, tettek fel kérdéseket akár az előadóknak. A felszólalások között volt ami tetszett, ugyanakkor képtelen lettem volna felszólalni, beszállni a "vitába". Vita nem is volt igazából.

EMK-s mondattal szeretném befejezni, mivel az általában meghozza a lelki békémet. Na szóval. Amikor a tegnap esti rendezvényre gondolok, akkor zavarodottnak és csalódottnak érzem magam, mert következetességre, egyértelműségre, kongruenciára van szükségem, ezért azt kérem magamtól, hogy ezt a posztot legalább 3 facebook csoportba juttassam el!

A kérésemre a válasz: igen! Boldogan. Előre a pedagógiáért! Éljen a kockásinges forradalom!

Olvasnivalók:

Sztrájk esemény

Kettősmérce

Útmutató rebellis tanároknak

KÉM

A bejegyzés trackback címe:

https://letsdosthg.blog.hu/api/trackback/id/tr648520330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kismacsekk 2016.04.13. 21:44:36

Szia!

Úgy gondolom nem véletlen, hogy rábukkantam a blogodra, mivel jelenleg én is egy áldozata vagyok a magyar oktatási rendszernek, ha szabad egy kicsit a mártír szerepébe bújnom. Hosszadalmas volna leírnom mindazt, amit az általános suliról és a középfokú suliról gondolok, de most talán nem is az a lényeg. Egyetemen azt gondoltam más a helyzet, először úgy is volt. Mondjuk valószínűleg inkább a szakomból kifolyólag, ami önmagában is az oktatás megreformálásának egyik kedvelt kísérleti színtere, de most egy kicsit csalódtam.
Tudni kell, hogy jelenleg Erasmus ösztöndíjjal Ausztriában tanulok fél évig. Kiváló lehetőség, nyelvek, élmények, stb. Olyan kecsegtető ígérettel vágtam neki, hogy vegyek fel tárgyakat (4 hónap kemény papírmunka, de üsse kavics), odakint majd levizsgázom belőlük, otthon már nem kell. Kritérium volt, hogy hasonló tárgyak legyenek, tehát nagyjából fedjék az otthoniakat, de úgy gondolom ez így korrekt is volna.
A hangsúly a ,,volna" szón van. Már akkor gyanús volt a dolog, mikor szólt a tanárom, hogy járjak utána (e-mail, telefon, utazzak haza csak úgy mellesleg amikor tudok) és keressem fel az otthoni tanáraimat, hogy mit kell csinálnom a tárgy teljesítéséhez.
Az egész ott csúcsosodott ki, mikor egy-két tanár közölte, hogy vizsgázzak. Volt aki beadandót kért, de úgy gondolom, ez még azért elfogadható.
Szóval vizsga. Rendben, de hogy? (mikor, miből...stb. tekintve hogy az egész szorgalmi időszakot és vizsgaidőszakot kint töltöm)
A válasz: oldja meg.
Jó.
Közöltem a kintiekkel, hogy szeretnék ettől-eddig haza utazni, mert vizsgáznom kell otthon (is!).
Válasz: Ja, ja, okey, okey. *szemöldökráncolás (arcukra volt írva, hogy nem is vesznek komolyan) majd mikor harmadjára mondtam el és leesett nekik: Wirklich?! * szemöldök az egekben, pánik, Oh, mein Gott, a Studentin szerződést akar szegni, haza fog menni és vissza se jön!
Majd valahogy sikerült kedves osztrákékat lenyugtatni és higgadtan elmagyarázni, hogy semmi gond, visszajövök én, hogy itt is levizsgázzak mindenből, csak előbb eleget teszek az otthoni utasításnak, miszerint ,,oldjam meg".
Rendben, ez már a felnőtt élet. Senki nem pakol elénk semmit, nekünk kell mindenért megdolgozni, amit akarunk, de itt igazából egy kis összeférhetetlenség miatt vagyok morci. Vannak itt még rajtunk kívül bolgárok, törökök, svájciak, lengyelek, de egyiküknek sem kell hazautazni azért, hogy vizsgázzanak.
Nem gondolják, hogy két iskolát csinálni egyszerre, két külön országban, egy időben (ugyanolyan elvárásokkal mintha otthon lennék) kicsit meredek?
És ha mondjuk azt mondják az itteniek, hogy nem mehetek haza, mert akkor szerződés bontás... akkor hogy vizsgázzam otthon, skype-on keresztül esetleg? Egyéb ötlet?
Szóval nem mondom, hogy az itteni oktatás jobb. Több szempontból az, de mégis mintha egy óvodában lennék. Viszont arra egyértelműen jobban figyelnek, hogy a tanulók elé állított kihívások teljesíthetők legyenek.
Remélem nem gond, hogy leírtam, csak gondoltam megosztok egy kis érdekességet. Amennyiben van ezekre az elmondottakra racionális magyarázat és esetleg én spilázom túl, ebben az esetben szívesen meghallgatom az ellenérveket.
süti beállítások módosítása