Pedagógia alapszakos éveim alatt azt tanultam meg, hogy a magyar iskolarendszer tényleg borzalmas. Jól emlékszem az egyik első féléves előadásra ahol Vass Vilmostól tanultam, hogy a gyerekek általában alig kérdeznek a tanítási órákon - amikor kérdeznek, akkor is 90%-ban olyan dolgokat mint:
Kimehetek a mosdóba?
Megehetem ezt a szendvicset?
Nyithatok egy ablakot?
Letudná újra diktálni az utolsó mondatot?
Nyilván ez durva általánosítás, és vannak olyan iskolák, olyan tanítási órák ahol a gyerekek aktív részesei a tanításnak és nem tárgyai. Ahol természetes, hogy a diák érdeklődésére épül a tanítás. Ahol a diáknak nem valami borzalmas, könyvek fölött szenvedő tevékenység jut eszébe a tanulásról. Ahogy Homer Lane mondja:
Nem azért utálja az iskolát, mert nem tud tanulni, hanem azért nem tud tanulni, mert utálja az iskolát.
Ízlelgessük ezt az idézetet! Sztereotípiánk, hogy a hülye gyerek utálja az iskolát, az okos gyerek szereti. Erre ezer millió cáfolat létezik, mégis rendre találkozom ezzel az érveléssel különböző iskolát kritizáló képek, írások alatti kommentekben. Holott ha a gyerek utálja az iskolát (mert dolgozatokra kell érdektelen adatokat magolnia, mert nincs tere a kérdéseinek, mert a véleményére kevesen kíváncsiak stb), akkor nem is várható el, hogy megszeresse a tanulást. A tanulást most itt úgy használom, mint direkt információ szerzést (ez egy szűkített definíció, mert valójában a tanulás ennél jóval több mindent jelent) például amikor felkelti az érdeklődésünket, hogy mivel táplálkozik a pillangó és utána nézünk, vagy amikor érdekel, hogy "mit tudhat a tanár?" és ezért elmegyünk egy konferenciára.
Na igen, szóval témánál vagyunk. Bár azt megtanultam a PPK-n, hogy a magyar iskola rendszer szar, emellett azt is megtanultam, hogy a FIDESZ központosító intézkedései, általános oktatáspolitikája óta még szarabb. Egyik oktatóm úgy fogalmazott, hogy az új köznevelési törvénnyel nem a jövő felé haladunk, hanem visszamentünk az időben olyan 100-150 évet. Ezt a PPK-n, egy egyetemi előadáson tanultam, pedagógia alapszakon.
Tegnap voltam PPK-s pedagógiai konferencián, mely szeretett volna reflektálni a jelenlegi rendszerre, az aktuális pedagógiai helyzetekre. Ehhez képest hallhattam olyan dolgot, hogy létezik "tudás átadás" (egy harmadik oktatómtól, szintén egyetemi óráról tudom, hogy ez a szó kapcsolat értelmezhetetlen vö. konstruktivizmus), hallhattam minden féle kutatási eredményeket, hallhattam minden féle teóriákat. Ezekkel semmi baj nincs, még egyiken-másikon el is gondolkodtam. Azt viszont nem értettem, hogy mindez miként kapcsolódik mindahhoz, amit ma úgy neveznék, hogy "kockásinges forradalom". A PPK óvatosságra int, hogy nem lehet elhamarkodottan, tudományos diskurzus nélkül, hirtelen változtatni rendszereken, és hajlamos vagyok egyet érteni ebben. Azonban azt tanultam pedagógia alapszakos éveim alatt, számomra megbízható egyetemi oktatóktól, hogy a jelenlegi magyar közoktatási rendszer csak egyre rosszabb lesz. Erre gyakorlatilag semmit sem reflektáltak a majdnem 2 órás konferencia alatt, holott lehetett volna.
Kiemelném: sem az előadókkal, sem a pedagógiai diskurzusokkal, tudományos kutatással nincsen problémám. Fontosak, kellenek. Azt nem értem, hogy a jelenlegi forradalmi megmozdulások, a politikai kontextus miért nem került szóba. Miért nem került szóba Pukli, miért nem került szóba a KLIK, miért nem került szóba a belengetett országos sztrájk? Nem azt mondom, hogy ezekkel a dolgokkal egyet kell érteni, sőt, én magam is szeretnék informálódni és vitázni. Azt nem értem, hogy miért lett kikerülve ez az egész?
(Kép forrás: Gabriella Csoszó / FreeDoc)
A KÉM nyílt levelének megszerkesztésében, mely a konferencia előtt került ki a honlapra én is részt vettem. Ugyanakkor személy szerint kíváncsi voltam, hogy milyen témákat fog érinteni a konferencia sorozat első alkalma, így hát részt vettem rajta. Összezavarodva és csalódottan jöttem el a KAZYból.
Pedagógia alapszakon még azt is tanultam, hogy milyen módszerek vannak viták facilitálásához, miként lehet hatékony és termékeny vitahelyzeteket generálni, ahol minél több résztvevő megszólalhat. A konferencia úgy volt meghirdetve és felkonferálva, hogy rövid előadások után hosszabb vita következik. Ilyen módon én magam is felszólalhattam volna, a lehetőség adott volt. Olyan személyiség vagyok, aki 50+ ember előtt nehezen szólal fel (az előadás más helyzet), ezt nem csak konferenciákon, hanem más kontextusban is tapasztaltam. Mivel nincsenek odaszögezve a székek a KAZY aulájába, ezért lehetett volna úgy szervezni a teret, hogy több kisebb körben viták alakulhassanak ki. Ehhez képest az történt, hogy egyesével, mikrofonnal szólaltak fel páran, tettek fel kérdéseket akár az előadóknak. A felszólalások között volt ami tetszett, ugyanakkor képtelen lettem volna felszólalni, beszállni a "vitába". Vita nem is volt igazából.
EMK-s mondattal szeretném befejezni, mivel az általában meghozza a lelki békémet. Na szóval. Amikor a tegnap esti rendezvényre gondolok, akkor zavarodottnak és csalódottnak érzem magam, mert következetességre, egyértelműségre, kongruenciára van szükségem, ezért azt kérem magamtól, hogy ezt a posztot legalább 3 facebook csoportba juttassam el!
A kérésemre a válasz: igen! Boldogan. Előre a pedagógiáért! Éljen a kockásinges forradalom!
Olvasnivalók:
