Mert mindig van mit csinálni \o/

Letsdosthg!

Félelem és szorongás - záróvizsga

2015. június 17. - GaboorR

diploma_kotes.jpgSokat gondolkodtam azon, hogy mi értelme van diplomát szerezni? Nem azért, mert a "pedagógia alapszakos bölcsész" elnevezéssel csak a mekiben kapok munkát (ettől nem félek, biztosra veszem, hogy lenne szakmába vágó melóm). Egyszerűen nem tartom relevánsnak, ideológiailag megalapozottnak a diplomát. A diploma azt képviseli, hogy a 3/4/5 vagy több évet "túléltél" az egyetemen, és "megszenvedted", "megharcoltad" magadnak ezt a darabka papírost. 

Az utóbbi fél évemben próbáltam változtatni az életem alapjain. A napjaim olyanokká váltak, hogy volt értelme reggel felkelnem, volt értelme este lefeküdnöm és nyugodtan aludtam. A tevékenységeket, akár egyetemi, akár más dolgokat érzelmileg és értelmileg is igyekeztem maximálisan megélni, "jelen lenni". Ez nem ment mindig, de tényleg törekedtem rá és sokkal teljesebbnek, felszabadultabbnak éreztem magam.

A szakdolgozat megírását követően kezdődött egy stresszes időszak, ami a záróvizsgában csúcsosodott ki. A bevezetőben írt dilemmám, hogy van-e értelme ennek az egésznek most jött igazán elő. Számomra azt jelenti a diploma, hogy egy korszak lezárult. Nem azt, hogy mostantól nem foglalkozok pedagógiával, mert a szakmámat imádom és ettől semmi sem tudna eltántorítani. Inkább maga a közeg: a szaktársak, oktatók, kurzusok... És persze egy pozitív visszacsatolás önmagamnak, hogy képes voltam ezt is megcsinálni. Na de milyen áron?

A záróvizsga. Ahogy a nevében is szerepel: egy vizsga, annak hagyományos értelmében. Egy részről számomra kérdéses, hogy 20 percben miként lehet ismertetni egy kemény munkával elkészített szakdolgozatot ÉS két (!!) tételből is felelni. Lehet, persze, nekem és több más társamnak ment ez a dolog. Maga a vizsga szituáció viszont (ahogy egyik szaktársam fogalmazott) totál olyan volt, mint egy középiskolás felelés. Senki sem volt kíváncsi arra, amit tudsz, a saját, kész válaszaikat szerették volna visszahallani. És totál szubjektív volt. Az én vizsgabizottságomban nekem olyan 9 kérdést szegeztek, volt olyan, akinek egyet sem. Azért akartam kezdeni a vizsgát, hogy hamar túllegyek a borzalmas szorongáson, viszont a kérdés áradat után letörten és fáradtan ültem vissza a helyemre. A többiek prezentációjára sem tudtam rendesen figyelni, pedig érdekesek lettek volna. Ahogy egy másik szaktársam felvetette magunk között, azzal nagyon egyetértek: Miért nem lehet a vizsga egy olyan alkalom, ahol bemutatjuk egymásnak a munkánkat, reflektálunk rá, szakmailag átbeszéljük? Ezzel is egy pozitív élményű, izgalmas alkalmat teremtünk a növekedésre, tanulásra. Nincs szorongás, mérhetetlen félelem, gyomorgörcs. Miért van a vizsgára (jelenlegi formájában) szükség? Milyen célt szolgál? 

Nekem adott egy hét depressziót és borzalmas pár órát, amíg vártam, hogy vége legyen, megkapjuk a jegyünket és mehessünk haza. Azt tanultam belőle elsődlegesen, hogy ez a rendszer így, ebben a formában szar, és pedagógiailag megkérdőjelezhető. 

Még zárásként a hatalmi viszonyról is szeretnék pár sort írni. Mert volt benne bőven. A vizsgabizottság az érett, okos, tanult professzorok, doktorok, és a hallgatók a még éretlen, diploma előtt álló fiatalok. Nem vonnám kétségbe a tudásukat, nem erről van szó. Szimplán arról, hogy ezzel az egyenlőtlen helyzettel mi történik. Nálunk például az, hogy a vizsgabizottság elnöke majdnem többször volt a termen kívül, mint a teremben. Egy alkalommal telefonon beszélgetett, miközben vele párhuzamosan egy szaktársam prezentált. Illetve engem kifaggattak, másokat meg nem annyira. Gyakorlatilag úgy nézett ki a dolog, hogy tényleg bármit megtehetnek, és ezt mind meg is teszik. Ha azt mondták volna, hogy ugorjunk a kútba, akkor mi készségesen engedelmeskedünk, annyira bevoltunk tojva. Én nem mertem volna a kritikámat a szemükbe mondani, talán ezért is született most ez a poszt.

Néhány konklúzió. Ha marad ez a fajta záróvizsgás rendszer, akkor az objektivitás érdekében a hallgatótársaknak is teret lehetne adni kérdésekre, hozzászólásokra. Vitát lehetne generálni 1-1 témáról, szakmailag gondolkodni. A szummatív értékelést teljesen eltörölni. Fejlesztő értékelést sem egy ember, hanem az egész ott lévő közösség adjon.

"Na de mire kap végül az ember diplomát?" Arra, hogy készített egy szuper szakmai munkát, kutatást, ezt bemutatta és érdemben képes volt válaszolni a felmerülő kérdésekre. Ha nagyon szeretnénk osztályozni, akkor legyen mindenkinek 5ös, ha valaki annyira borzasztó volt, hogy a hallgatók is azt mondták, hogy gáz, akkor egy pótalkalommal/következő félévre kitolva próbálkozhat újra.

Kicsit zilált, szétesett poszt lett ez, sokat csapongtam benne, remélem a főbb gondolatok érthetőek lesznek. Mindenkinek további eredményes záróvizsgát/államvizsgát!

A bejegyzés trackback címe:

https://letsdosthg.blog.hu/api/trackback/id/tr297551018

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.