Az én és a TED közötti történetem akkorra nyúlik vissza, amikor először láttam TED-es videót. Ez azt hiszem kb. 2 évvel ezelőtt volt, az első pedagógia szakos félévemben. Aztán az is lehet, hogy korábban is láttam már, a fene se emlékszik. A klasszikusokon felül (Ken Robinson, Zimbardo stb) rengeteg inspiráló videót láttam már életemben, amik mind valamit hozzá tettek a napjaimhoz, felvidítottak, elszomorítottak, vagy egyenesen felpörgettek.

A következő állomás idén nyáron volt. Július végén szervezőként részt vettem egy táborban, a Középiskolások Szabadegyetemében (szabadegyetem.elte.hu). A megelőző szervezéssel, a táborban tartott előadásokkal, workshopokkal és a sok közösségi programmal együtt egy lüktető, vidám és rendkívüli élménynek bizonyult. 

Aztán kiderült, hogy idén ősszel lesz az 5. budapesti TEDxYouth, ami egy helyi, független szervezésű, és a fiatalabb korosztályból kikerülő előadókkal tarkított eseményt takar. Szervező csapatunk kapott a lehetőségen és szervező társam, Lakatos Viktor pályázott is előadónak. Bekerült, és így kerültünk ki vele együtt Mi is a TED-re. Persze nem ingyen, de azt hiszem egy TED megéri azt a 7k forintot, amit kipengettünk érte.

Megérkeztünk a helyre, nyüzsgés, mozgolódás, izgatottság. Hamar felmarkoltuk a gigantikus nagy badge-einket, amin a nevünk és korábban megadott 3 érdeklődési terület szerepelt, amikről szívesen beszélgetnénk másokkal.

Miután elfogyasztottuk a reggelinket (finom pogi, kakaós csiga és egy forró latte) lassan el is kezdhettünk becsordogálni az előadó terembe. A színpad dizájn adott volt: stílusos TED-es minimál dekor, a káoszt, sokszínűséget és persze a TED-et is szimbolizáló színes - pöttyös háttér, néhány monitor amik segítséget nyújtottak az előadóknak, és egy hatalmas, kerek, piros szőnyeg középen. Elfoglaltuk a helyünket (amúgy mindig máshol ültünk, mint kiderült ez a TED sajátossága, hogy nem illik helyet foglalni, preferálják, hogy máshol ülj a különböző etapokban) és rövid felvezetőt követően megindultak az előadások. 

Az első rész "A káosz: Lehetőség" nevet viselte. Rengeteg innovatív gondolat megjelent és mindegyik az előadók személyes tapasztalataiból, életéből táplálkozott. Hallgattunk előadást a kényelmetlen buszok megreformálásáról, a céljainkról - és hogy igenis tennünk kell értük, kreatív applikációról, ami segít a tanároknak és a diákoknak dolgozatokat javítani. Egy mérnök mesélt az elköteleződésről, önmagunk megtalálásáról és persze a jövő repülőiről. :) Ebben az idősávban szerepelt Viktor is és nagyon a szívemből beszélt a Szabadegyetemről, és az oktatás néhány fontos hiányosságairól - például, hogy szinte egyáltalán nincs pályaorientáció, a diákoknak fogalmuk sincs a különböző szakmák és egyetemek tényleges működéséről. Záró előadásnak egy igazi érzelmekre ható, élet és halál kérdését "gyakorlati" szempontból feszegető előadást hallhattunk az elsősegélynyújtásról - és arról, hogy mennyire is fontos felismerni a krízis helyzeteket és valamit tenni, ha nem dobog az a szív... ártani nem árthatunk vele.

Egy hosszú és beszélgetésekben gazdag szünet után következett "A káosz: Alkotás". Felfedeztük a magunkban lakozó apró és nagyobb világokat, amik arra várnak, hogy kibontakozhassanak. Az autizmussal élők (és nem autisták!) és a dizájn kapcsolatáról egy elsöprő erejű előadást hallhattunk - igen, ők is ugyan olyan emberek, akik képesek alkotni és joguk van az egyenlő bánásmódra. Az egyik személyes kedvencem is ebben a részben szerepelt: egy izraeli testvérpár beszélt arról, hogy mennyire fontos a szülők példája, és az, hogy mire tanítjuk a gyermekeinket a kérdéseinkkel, viselkedésünkkel - az egész lényünkkel. Ezután a divattervezés egy különleges módjáról és a különböző anyagok felhasználásáról hallottunk izgalmas gondolatokat (nekem ebből a legfontosabb üzenet az volt, hogy merjünk rongálni, felhasználni, kísérletezni). Az utolsó két előadás az ételről szólt: előbbi arról, hogy mégis mit eszünk, mit tudunk egyáltalán arról a kajáról, amit leemelünk a polcról - és hogy mennyire is eszünk, vagy éppen nem eszünk változatosan... A záró akkordban pedig egy séf vezetett be minket az ínyenc konyha néhány kulissza titkába. Majd stílusosan ebédszünet következett. :)

"A káosz: egység". Ezzel indult a harmadik felvonás és felvillanyozó előadókban itt sem volt hiány. A természet romboló és teremtő rendjével kezdődött, majd a sejtekről hallhattunk inspiratív érdekességeket (tudtátok, hogy egy sejt nem csak két felé osztódhat? és az antibiotikum nem is annyira jó dolog minden esetben?). A víz és az érte folyó (folyó-víz, ha-ha) harcokról és a háborús felek nem is olyan régen történő békés tárgyalásáról hallhattunk egy feszes, interaktív, felemelő előadást. Ezután a jótékonykodás, és az apró tettek fontossága - mint például becsukni egy nyitva hagyott ajtót, kidobni egy kidobatlan szemetet - kerültek előtérbe. A harmadik kör fináléja egy elsöprő erejű beszéd, majd előadás volt a Song-óráról, amit gyakorlatilag végig tátott szájjal figyeltem, különösen azt a csodát, amiben tánc, élő zene, ének és színjáték egyaránt megjelent. A szünet után pedig megkezdődött a végjáték...

Tehát adva van a KÁOSZ, amiben fel kell ismerni a LEHETŐSÉGET, ezután abból érdemes valami újat ALKOTNI, ekkor megteremtődik az EGYSÉG... és ezután következik, hogy megújulunk: "A káosz: átváltozás". Egy kellemesen vicces-provokatív előadásban kreatív ötleteket kaphattunk társkeresésre, munkára, és a szórakozás nem annyira szokványos módjaira (és amúgy ne vegyük olyan komolyan az életet ;) ). Egy számomra stand-up jelleggel bíró előadásban egy fehérnemű reklám szakember gondolatai mögé láthattunk be. Az álmaink megvalósulásának lehetőségeiről is szó esett a következő előadótól, és a szerencsések fellelhettek egy &U Magazint a székük alatt - én sajnos nem voltam közöttük :(. Azt gondoltátok volna, hogy egyes apró cselekedetek, milyen lehetőségeket teremtenek? Történt ugyanis, hogy mikor beléptünk reggel a MOM-ba, akkor megkérdezték, hogy kérünk-e valamilyen pici matricát. Majd aki kapott matricát, az az első szünetben kapott egy piros borítékot. Aki elvégezte a benne található feladatot (gyűjts 5db random email címet), az kapott helyette egy fekete borítékot, amiben az volt a feladat, hogy tölts fel egy közös képet egy előadóval. Ez egy szimpla játéknak tűnt, de ennél több volt: akik megcsinálták az összes feladatot, azok közül hárman felmehettek a finálé 3. előadójának az előadására, kiállhattak a TED közönsége elé. Ezzel kívánta az előadó bizonyítani: sok apró döntés határozza meg az életünket, és nem láthatjuk előre, hogy mit fognak ezek okozni, akár rövid távon is. Utolsó előtti előadásban a bor és borászat emberi arcáról kaptunk egy zamatos, bódító beszédet. A finálé fináléjában egy zenész páros kápráztatott el mindenkit: két nagyszerű gitár, egy csodálatos hang, megannyi népdal és a vissza tapsolást követően egy klasszikus feldolgozása, az "Ain't no sunshine" kapott helyet.

Az előadások összességében felemelőek, elgondolkodtatóak voltak, rám erőteljes inspiráló hatást tettek és meg is fogadtam, hogy a lappangó ötleteimet elkezdem megvalósítani. Azért sok klisé is megjelent, és volt pár előadás, ami számomra nem volt igazán izgalmas. A legjobban azok tetszettek, ahol a személyes út és vélemény a "szakmai" háttérrel kellemesen vegyült és az elcsépelt gondolatok mögött jelentős tartalmakat lehetett felfedezni. Szerencsére ezek voltak többségben. :) És persze a hosszú szünetekben, egy jó kávé mellett rengeteg különleges emberrel volt alkalmam beszélgetni, vitázni, együtt-gondolkodni és így egy percig sem tudtam volna pihenni - de nem is akartam igazán.  

Így záró akkordnak megmagyaráznám a címet, amit adtam a posztnak. A TED idei tematikája ugyebár a "Tökéletes Káosz" nevet viselte. A vége fele az egyik konferanszié megkérdezte a bűvös kérdést: kinek okozott Káoszt az idei TED. Én feltettem a kezem, de aztán később rájöttem, hogy ez a Káosz egyben Rend is. Mert rájöttem: sok minden egy Káosz az életemben, és itt az ideje a Rendnek. Csak egy a fontos, ami sok előadás üzenete volt: TED(D), csináld! Csak rajtad múlik. 

(Az összes előadás itt megtekinthető!)