Mert mindig van mit csinálni \o/

Letsdosthg!

Buzifelvonulás, köcsögparádé? A Budapest Pride belülről - "hetero szemmel"

2014. július 10. - GaboorR

Július 5-én délután rekkenő hőségben érkeztem meg a Kossuth térre, ahol szinte rögtön beleütköztem egynéhány "nagymagyarba". Ők előttünk mentek és épp arról folytattak diskurzust, hogy "a gyerekeket is kihozzák ilyenkor? milyen felelőtlenek". Persze azért konszenzusra jutottak: a parlamentnél még nincs veszély, az egy köcsögmentes terület.

Nagy nehezen, a sok rendőr és szervező sorfala között sikerült bejutni a kiindulópontra és találkoztam a barátaimmal. Egyébként teljesen random összefutottam pár más ismerősömmel többször is a nap során. Ahogy számolgatom, kb 20 ember volt akikkel hol együtt buliztunk, beszélgettünk vagy csak köszöntünk egymásnak. És egyébként majdnem mindenki hetero volt, bár ezt a Prideon mindenki pont leszarta

Először voltam életemben a felvonuláson. A korábbi években sohase gondoltam volna, hogy én egyszer is elmegyek majd rá. Úgy gondoltam, hogy ez az egész egy hülyeség, értelmetlen provokáció. Osztottam a "csináljákotthon" meg "mindenkimagánügye" stb. nézeteket. Aztán fordult egy nagyot velem a világ.

Például rájöttem, hogy enyhén homofób vagyok. Vagy voltam? Azt hiszem már sikerült ebből teljesen "kigyógyulni". Mert itt van egy nagy különbség a homoszexualitás és a homofóbia között: az előbbi megváltozhatatlan, utóbbitól viszont meg lehet szabadulni. Nem kell sok hozzá: végy egy csipet toleranciát, adj hozzá egy marék empátiát, ezeket jól keverd össze és máris képes leszel elfogadni azt, hogy nem minden nő vonzódik férfiakhoz és nem minden férfi van oda a nőkért. 

Hogy magánügy? Hát persze hogy az! Mégis akkor miért ez az egész felhajtás, vonulgatás - kérdezik sokan. Csak meg kell nézni, hogy a hétköznapjainkban mennyire gyakran látunk mondjuk melegeket kézen fogva sétálni, vagy azt látni, hogy egymást megpuszilják, netán meg is csókolják. Hát nem sűrűn... és persze vannak rá példák, amikor megteszik és akkor jön a buziverés. 

"Hát ne fogják egymás kezét, vagy jó-jó, még az OK, de ne puszilgassák egymást, undorító, csináljákotthon!!!" Ha ezt gondolod, akkor tegyél fel magadnak egy egyszerű kérdést: te megtudnád csinálni, hogy nem puszilod meg a párod nyilvánosan SOHA, csak otthon? Ne adj isten, még a kezét sem fogod meg? 

"De ők buziiiiiiiik" És? Nem úgy volt, hogy ez magánügy? Neked nem kell az lenned, ez az egész nem erről szól. A Pride nem azt hirdeti, hogy "legyél buzi", hanem, hogy vállald fel bátran, büszkén azt, aki vagy. Dat simple.

"És azok a melegek akik nem mennek ki a felvonulásra? Netán ellenzik?" Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy kimegy-e a Pridera. Szíve joga eldönteni, hogy ez az esemény pozitívan befolyásolja-e a társadalmat és a benne élő LMBT+ közösség megítélését. Szerintem igen, én hasznosnak tartom, de erről nyilván lehet vitatkozni - én nyitott vagyok erre ;).

Most a melegeket érő egyéb kritikákra nem térnék ki külön, számtalan film, tanulmány, összefoglaló írás van róluk. Érdemes mondjuk megnézni az Imák Bobbyért című filmet (Sigourney Weaver!) vagy elolvasni ezt vagy ezt.

Back to the march. Szóval hogyan is éltem én ezt meg? Voltak bennem előítéletek, hiába tudtam, hogy hülyeségek, de voltak. És jó érzés volt látni, hogy tökéletesen alaptalanok. A sajtó a Pride után hangos volt a papnak öltözött, árpádsávot és nagymagyarországot kigúnyoló, "Adj faszt!" táblával felszerelkezett csávóról. Igazából nem is csoda, mivel kifejezett provokáció más nem is igazán volt. Azt tapasztaltam, hogy teljesen hétköznapi "átlag" emberek jöttek ki a Pridera, életkortól függetlenül. Tökre mindegy volt, hogy valaki fekete, fehér, szürke, meleg, langyos vagy hideg - mindenki vidáman, boldogan menetelt. Volt aki családostul jött ki, volt aki egyedül, volt aki a párjával vagy barátaival. Néhány extrém öltözet persze előfordult, de nem volt számottevő. Annyi sem volt talán, mint amennyivel egy átlag zenei fesztiválon lehet találkozni. Szóval az "emberek zöme bőrtangában erkölcstelenkedik" sztereotípia egyáltalán nem látszódott.pride.jpg

(kép forrás)

Egyébként meg hatalmas buli volt. Imádtam. Aki nincs oda a veretős, bulizós "modern" zenéért, az nem biztos, hogy annyira élvezte, de én igen. És mellette nagyon jókat tudtam beszélgetni a barátaimmal is. Provokációt nem éreztem és magamat sem éreztem provokátornak. Viszont jó érzés volt kiállni azok mellett az emberek mellett, akik a hétköznapokban "bujkálni" kényszerülnek. 

Jövőre ugyanitt! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://letsdosthg.blog.hu/api/trackback/id/tr696495841

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ShalexOrangeIsTheLWord 2014.07.31. 17:43:32

Hihetetlenül jól estek soraid. Sajnos jelenleg Magyarországon rengeteg homofób van, aki képtelen minket emberként kezelni és elfogadni. Nagyon ritka az a meleg pár kis hazánkban, akik nyilvánosan kézen fogva mennének végig városukban, akár "előbújtak", akár nem. Nem azt akarom, hogy minden meleg fogja kézen a barátját/barátnőjét és hirdessék melegségüket, de nekem is sokkal jobb lenne úgy végigmenni a Hősök terén a barátnőmmel, hogy egymás kezét fogjuk, mintha csak egymás mellett mennénk.
Remélem jövőre találkozunk a Pride-on! ;)
Üdv, Shalex