A kurva életbe!
Szóval van ez a dolog, amit szeretünk üldözni, féltjük a gyermekeket tőle, ha egy elegáns vendéglőben vacsorázunk, akkor ódzkodunk használni, viszont ha beülünk sörözni egy kocsmába, akkor nem telik el egy perc sem enélkül. Ez a káromkodás.
Mint fanatikus pedagógus már sokat gondolkodtam és olvastam erről a jelenségről. Azt tudom mondani, hogy nagyon durván leegyszerűsítve két csoportra bonthatóak a káromkodások fajtái:
- Indokolt
- Indokolatlan
Indokolt az, amikor mérgesek vagyunk, valami nagyon dühít, felbassza az agyunkat. Ilyen az, amikor belerúgunk a kislábujjunkkal az asztal lábába, nem sikerül egy fontos vizsga, vagy netán kiderül, hogy a barátunk/barátnőnk megcsal minket. Azonban az is indokolt lehet, ha valamit nyomatékosítani szeretnénk egy csúnyagonosz szó használatával. Ez a tipikus esete, amikor azt mondjuk, hogy ez a buli nem simán nagyonjó volt, hanem kifejezetten kurvajó, de akár az is lehet, amikor egy AHA! élmény keretében a felismeréstől egy átszellemül geciiii hagyja el mocskos szánkat. És persze ezer+1 eset lehetséges, amikor ezeket lehet használni.
Az indokolatlan az, amikor kötőszóként használjuk ezeket a trágárságokat. Például minden mondatunkban szerepel a bazdmeg. "Bazdmeg, képzeld, ma vettem egy kiló kenyeret. Akkor ma mi lesz geci, hol a faszba fogunk inni?" Indokolatlanok, hiszen semmilyen konkrét hasznuk, kifejező erejük nincs, más nemcsúnya szavak helyett használjuk őket. Egyszerűen beépül a nyelvhasználatba, nem tudatosan, szinte megállás nélkül használjuk.
Pedagógiai, neveléselméleti kérdésként kurva izgalmas erről beszélni. Amit általános trendként tapasztalok, hogy nem merünk csúnya szavakat használni, ha gyermek van a közelünkben. Félünk, hiszen nem akarjuk, hogy ezek a szavak a gyermek kognitív szótárába bekerüljenek, mert ez egy elítélendő dolog, mit fog szólni a tanítónéni? Vagy a szomszéd? Vagy az ikszipszilon rokon? Meg amúgy is szeretjük a gyermeket úgy kezelni, hogy ideális legyen, ő legyen a tökéletes, ha már mi rondán beszélünk, ő ne tegye ezt.
És mi a valóság? Hát persze, hogy megtanulja ezeket a szavakat! Egyrészt nem minden szülő figyel szigorúan arra, hogy ne káromkodjon, ezzel "jó" mintát adjon át - ennek következtében az ilyen mocskos szájú szülők gyerekei is mocskos szájúak lesznek. És mondjuk tőlük megtanulja a "rendes" gyerek is az óvodában, iskolában, játszótéren a trágárságokat. Ugyanakkor ha egy szülő figyel is rá, óhatatlanul előfordulhat, hogy kicsúszik a száján néha ronda szó, vagy azt hiszi a gyerek nem hallja és elkezd káromkodni. Aztán mikor az angyalnak elképzelt gyermek elkeseredett lesz, mert valami nem sikerül neki és egy határozott bazdmeg elhagyja a száját, akkor jön a megdöbbenés. Esetleg kioktatás: többet meg ne halljam! Bazdmeg!
Akkor mégis mi tévők legyünk? Sok megoldási mód lehetséges, de talán a legfontosabb az önreflexió és az őszinteség. Figyeljünk arra, hogy mikor, milyen szavakat és miért használunk/használtunk. Indokolt volt? Fontos volt kimondani hogy geci, bazdmeg, akurvaanyád? Ha a válasz igen, akkor nyugodtak lehetünk, a közelünkben ólálkodó és fülelő gyermek is beláthatja, hogy valamiért fontos volt számunkra ezt a szót használni. A gyermek megkérdezheti, hogy mit jelent ez a szó. Mi az a bazdmeg? Nem kell elkezdeni magyarázni a méhecskés és virágos beporzós sztorit, elég annyit mondani, hogy mérges, dühös voltál és ezért használtad ezt a szót. A gyermek ezután lehet, hogy fogja használni, de főleg csak abban az esetben, ha ő is így érez, ha nem sikerül egy játékot összerakni, ha veszít a futóversenyben, vagy ha elesik és beüti a lábát.
Fontos lehet kerülni az indokolatlan káromkodást. Ha nagyon beépült a nyelvhasználatunkba, akkor ezt nehéz leépíteni. Én magam is gyakran használom és nagyon sok energiámba kerül, hogy tudatosan kerüljem a felesleges bazdmegokat. Baráti közegekben nem igazán figyelek rá, azonban ha kritikaként megkapom, hogy sokat beszélek rondán, akkor elgondolkodok rajta.
Összegezve: nem tartom ördögtől való dolognak a trágár beszédet és nagyon fontos is használni, hiszen ezzel levezetjük az indulatunkat. Figyeljünk a kontextusra és bátran használjuk, ha a helyzet megkívánja. És nagyon fontos: ne féltsük a gyermekeket, előbb utóbb felnőnek és sosem lesz olyan generáció, amelyik ne használna ronda szavakat.
Kibaszottul szép napot mindenkinek! ^^