Mert mindig van mit csinálni \o/

Letsdosthg!

Filozófia helyett - egy genfi polgár

2013. január 19. - GaboorR

No hát úgy éreztem, hogy mivel még rengeteg filozófiát kéne tanulnom, ezért előbb egy kicsit kiadom magamból, miért is tartom fölöslegesnek az egészet. 
Ott kezdeném, hogy azért egy valami miatt érdemes megtanulni: hogy utána az ember teljes szívéből utálhassa. Persze vannak remek filozófusok, de számomra azok a legjobbak, akik nem a lét, meg a megismerés ködös metafizikai elmélkedésekről ír több száz oldalban, hanem a valódinak ható dolgokról. Szó nincs arról, hogy engem ne érdekelne az ontológia, hiszen a legtöbb ember életében legalább egyszer belegondol, hogy mi is az a lét, mit jelent az, hogy valami van. Én is sokat gondolkodtam ilyesmiken, de ezek pont olyan filozófiai gondolatok, amikről jó elmélkedni, talán még írni is, de biztosra semmit sem lehet igazán állítani. Ezért is született annyi féle különböző, helyenként egybevágó filozófiai gondolat e téren. Az emberek félnek az ismeretlentől, ezért kezdtek el filozofálni, hogy rájöjjenek valami végérvényes és meginghatatlan bölcsességre, ami megnyugvást ad számukra. Nem igazán jött össze, mert a filozófusok csak szórták a bölcseleteket, de egy örök igazság még a mai napig sem létezik - ha létezne, akkor azt alapként tanítanák minden iskolában. 

Egy genfi polgár - így írta alá irományainak jó részét egy méltán híres gondolkodó, Rousseau. Nem akarta, hogy őt valami nagy bölcsnek tartsák, aki megmondja a frankót, azt akarta, hogy embernek kezeljék, egynek a sok ember közül. Hiszen mindannyian emberek vagyunk, gondolatokkal tele, és ezen semmi sem változtat. Ahogy Descartes mondta, "gondolkodom, tehát vagyok". 
A dijoni akadémia 1750-ben feltett egy kérdést: Javított-e az erkölcsökön a tudományok és a művészetek újraéledése? Rousseau nyerte el az akadémia díját a kérdésre adott hosszadalmas, történelmileg indokolt értekezésével. Úgy gondolta, hogy az erkölcs semmivel sem lett jobb, sőt, romlott. Belegondoltam, és igaza van. Eltelt azóta 262 év és ha szétnézünk a világban, akkor csak az erkölcsi romlottságot látjuk. Persze nem mindenhol, de a legtöbb esetben a mély és komoly érzésű, erkölcsös emberek kivesztek. Aki meg ilyennek gondolja magát és tartani is próbálja magát az erkölcsökhöz azt gyakran eltiporják. Hadd idézzek tőle egy gondolatot: "Sokasodnak az élet kényelmét szolgáló javak, tökéletesednek a művészetek, és terjed a fényűzés; ám közben elsorvad az igazi bátorság, a katonai erények semmivé foszlanak, s ez is e tudományok műve, meg a szobák homályában űzött mesterségeké." 262éve írta. Nem igazán a művészeteken, vagy a katonai erényeken van a hangsúly, inkább a fényűzésen. Ma is ez történik! Egyre azon vagyunk, hogy tökéletesebb kütyünk legyen, minél fényűzőbb életvitelünk. Ha megkérdezzük az embereket, hogy mit akarnak az életben,  a legtöbben azt mondják, hogy szeretnének gazdagok lenni! Nem azt mondják, hogy boldogan, erkölcsösen akarnak élni, hanem, hogy jómódban. Nem akarok képmutatónak tűnni: én is jómódot akarok. Ebben nőttem fel és ezért nehéz letenni az anyagi javak hajszolásától. Talán annyiban kitűnök, hogy (bár szépnek tartom őket), de nem hajhászom az almás termékeket és soha se fogom megérteni, hogy egy több tíz ezer forintos óra mivel méri pontosabban az időt mint egy pár ezer forint értékű. Van viszont laptopom, ebookom és mezei okostelefonom, mert úgy gondolom, hogy ezek a mai életben már-már létfontosságúak. Becsülöm Rousseaut, amiért azt mondta, hogy neki nincs szüksége órára, és soha se tartott magánál. Milyen felszabadító érzés lehetett megszabadulni az idő fojtogató rabságától! 
Go back to the nature, avagy: vissza a természethez! Rousseau egyik leghíresebb mondása, de kevesen időznek el ezen a gondolaton. Ez is kapcsolódik a fenti gondolat menethez: arányosan minél jobban távolodunk a fényűzéstől és közeledünk az erkölcsökhöz, annál jobban közelítünk a természethez. Az Avatár című remek film alkotásban is ez a gondolat van a háttérbe ágyazva: az ember tönkreteszi a természetet, amivel valaha alapvető és közvetlen viszonya volt. Néha mikor a városban sétálok elképzelem, milyen lehetett mondjuk 1000éve: monumentális házak és széles aszfaltozott utak nélkül, tele fával, növényekkel, állatokkal. Rémisztő gondolat, hogy mennyi mindent rombol az ember, hogy a maga kényére-kedvére változtassa, ahelyett, hogy vele és benne együtt éljen. 
Az utolsó és a genfi polgárt is érintő gondolatom a kedvenc vesszőparipámat, az oktatást érinti. Ismét az értekezésből idéznék: "Aki egész életében rossz versfaragó lesz, vagy gyenge geométer, abból talán nagyszerű szövetkészítő válhatott volna. Akit a természet arra rendelt, hogy tanítványok hada kövesse, az maga nem szorul tanítóra. ...Descartes-oknak és a Newtonoknak, az emberi nem e tanítómestereinek nem voltak tanítói; miféle vezető kalauzolta volna el őket odáig, ahová roppant géniuszukat követve jutottak?" Rousseau rátapintott a lényegre: az embert nem kell kiművelni valamivé, mert mindenkiben ott van egy belső motiváció - a cél az, hogy az oktató segítsen ezt megtalálni és biztonságot, támogatást nyújtson (illetve tanítsa, ha ez szükséges). Aki szimpla szövetkészítővé válik, annak nem szükséges tudományokat tanulnia, aki meg a tudományokban lesz jártas, az úgyis kifog tűnni a társai közül és nem lehet majd megállítani, hogy ne törjön előre. Ugyanakkor egy nem akadémikus beállítottságú egyénnek is szüksége van az életben olyan készségekre, amikre az iskolában felkészíthetik. Akit ez jobban érdekel, hogy szerintem mik is ezek a készségek, annak ajánlom egy volt summerhilli diák élettörténetét: http://demnev.bplaced.net/index.php/cikkek-tanulmanyok-videok-hanganyagok/cikkek/13-egyeb-szerzok/25-summerhill-lucien-crofts. (Egyébként Rousseau is ír erről, és ő is sok hasonló megállapításra jutott pl: társasági szükségletek, tapasztalati tanulás, szív kiművelése stb.)

Összefoglalva: a filozófia semmivel sem viszi előrébb a dolgokat. Nem lesz okosabb senki attól, hogyha megtudja, hogy melyik filozófus mire gondolt, és hogyan képzelte el a létezést. Ezt mindenkinek magában kell elrendeznie és ezt nem lehet tanítani. A lényeggel kell foglalkozni, ami itt, most, ma a földön történik. 262éve egy genfi polgár figyelmeztette az emberiséget: a tudományok és a művészetek hajszolása nem viszi előrébb az emberi gondolkodást és jólétet, a föld biztonságát - az erkölcsösséget. Senki se hederített rá: háborúk rengették meg a földet és ipari forradalmak döntötték egyre jobban romba a környezetet. Még korábban egy Szókratész nevű csóka párbeszédeiben igyekezett meggyőzni az embereket maga körül arra, hogy semmi sem fontosabb annál, mint, hogy az ember jó legyen. Az én üzenetem is ez:

Legyünk jók. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://letsdosthg.blog.hu/api/trackback/id/tr785027916

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.