Először is egy kis magyarázat a címhez: a CMS és az LMS egybe is írható CLMS-ként, így jön létre a Content and Learning Management System, azaz: tartalom (kurzus)- és oktatás kezelő rendszer. A VLE egy hasonló definíció, Virtual Learning Environment-et, azaz Virtuális Oktatási Környezetet jelent.
Mégis mi is ez?
Ezek ingyenes és nyílt rendszerek, bárki létrehozhat ilyesmit. A célja a tanítás online környezetbe varázsolása, illetve online környezetben történő segítése. Lehetőség van egy óra/kurzus online megalkotására. Erre a felületre a tanár feltölthet feladatokat, amiket a diákok megoldhatnak, lehetőség van fórum létrehozására és bármilyen egyéb oktatással kapcsolatos dologra felhasználható. A profitja az iskolának több rétű lesz ebből az oktatási felületből: ahogy a korábbi blogokról szóló posztomban is írtam, itt is a cél a diákokat az online életükben megragadni. Emellett a fórumozás hatására diák-diák, tanár-diák között kialakulhatnak hatékony és a szellemi fejlődést elősegítő viták, beszélgetések. Határ időket is létre lehet hozni, ami segítheti a diákok és a tanárok pontosságát. A tanárok közvetlenebb kapcsolatba is kerülhetnek diákjaival, bár ezek az oktatási környezetek nem a legmegfelelőbbek erre, ilyesmikre hatékonyabb a Facebook és a Twitter. A diákoknak lehetőségük lehet kérdéseket feltenni és talán ez a legfontosabb, hogy érdeklődő diákoknak legyen alkalmuk az iskolán kívül is segítséget kérniük tanároktól. Az online oktatás feloldhatja a diákok tartózkodó magatartását, amit az adott kurzussal/tanárral kapcsolatban éreznek. Akit érdekel az szabadon és ingyen létre hozhat ilyen rendszert itt: moodle.org.
Tudásbázisok
A tudásbázisok szélesebb körben elterjedtek, de kihasználtságuk még így is érthetetlenül alacsony. Egyik legismertebb talán (magyar vonatkozásban) a Sulinet. A Sulinet a legkomplexebb is egyben, 3 törzsből épül fel: hírmagazin, közösség, tudásbázis. A hírmagazinban érdekes, naprakész információkat olvashatunk oktatásról, szabadidős tevékenységekről, művészetekről, tudományról és sok egyébről. A "közösség" egy Facebookhoz hasonló lehetőség a portálon, online profilt lehet létre hozni, ismerősökkel csoportokba verődhetünk. Itt azonban a fő cél a tanulás, mondhatni ez egy VLE rendszer. Tetszést is ki lehet nyilvánítani egy taps funkcióval, ez egyben a különböző sulinetes tartalmak értékelését is szolgálja. A Sulinet fő része azonban a tudásbázis. Gyakorlatilag az általános-és középiskolai tananyagok témákra lebontva elérhetőek teljes terjedelmükben.
Bennem ilyenkor felmerül a kérdés: ha a mai világban szinte minden elérhető az interneten, akkor egyáltalán mi értelme van a tankönyveknek? Sok tanár amúgy se ajánlja a könyveket, jobban szereti a saját szavaival elmondani a tananyagot és esetleg kötelező olvasmányt ad fel. Könyvekre szükség van (akár hagyományosak, akár elektronikusak), ezek egészítik ki az emberek tudását, fejlesztik az intellektuális képességeket, bővítik a szókincset stb. A tankönyv helyett viszont már sok alternatíva van, ilyenek a tudásbázisok is. A tanárok ódzkodnak ettől a lehetőségtől, holott olcsóbb, hatékonyabb és egy helyen minden információ elérhető.
Képzeljünk el egy órát, ahol a tanár egy körben ül a tanulókkal, beszélgetnek (akár tudományos, akár hétköznapi témákról). A diákok interakcióba kerülnek egy náluk tapasztaltabb, tudásban gazdagabb személlyel és egymással. Ennek a következménye az lesz, hogy érdekeltek lesznek abban amit csinálnak, úgy fogják érezni, hogy nem a tanárért, hanem önmagukért tanulnak. A diákok hazatérve az eLearning felületen és a Sulineten keresztül tanulhatnak, tájékozódhatnak. Egymásnak ajánlhatnak érdekes olvasmányokat, cikkeket. Örömmé válhatna a tanulás és nem lenne probléma, ha valaki elhúz a többitől, vagy esetleg lemarad.
Összegzésként: az online oktatást ki kell használni. A kialakításához sok idő kell, de érdemes azt az időt belefektetni, mert megtérül. A diákok nagyobb örömmel, lelkesedéssel vágnak bele a tanulásba, a tanároknak lesz idejük érdekes, példákban és interakcióban gazdag órákat tartani.
