Facebookon megkérdeztem a Nagyérdeműt, hogy mi legyen a következő része az "Identitásom szeletei" sorozatnak, és a "férfi" identitás kapcsán egy kisebb vita is felütötte a fejét. A kérdésfeltevés valahogy úgy hangzott (összefoglalva), hogy miként is lehet egy privilegizált csoporttagság központi identitáselemem. A választ elkezdtem írni, azonban rájöttem, hogy ez már jócskán rólam szól, így hát a kommentet ide másolom, és egyúttal folytatom is. Lássuk hát, mitől is vagyok férfi!
A férfi nem feltétlen "központi" nekem, bár ezt így nem tudom értelmezni. Én inkább tekintek úgy az identitásom elemeire (vagy szeleteire), hogy van ami nagyobb szeletet foglal el, van ami kisebbet - mindegyik fontos, mert mindegyik hozzájárul ahhoz, hogy az lehessek, ami vagyok.
Egy tortát képzelek el, ami én vagyok. Sok szeletből áll, azonban ez egy izgalmasabb torta az átlagosnál, ugyanis a szeletek nagysága folyton változik. Egyes szeletek régóta léteznek, más szeletek eltűntek, és új szeletek is alakultak, és alakulnak is majd a jövőben. Az viszont biztos, hogy a torta csak egészében létezik, és a legvékonyabb szelet is kell ahhoz, hogy a torta egyben maradjon.
Az, hogy férfi vagyok nekem egy valódi dolog, amit elmondok, bevallok magamról, következésképpen az identitásom része is, mert az én tortám egy szelete. A tortámat pedig szeretem úgy, ahogy van, minden szeszélyével, fejlődésével, hibáival együtt.
Mit jelent férfinak lenni? Ez bizony fogós kérdés, és az biztos, hogy nem létezik rá generalizálható válasz. Azt tudom már régóta, hogy a klasszikus férfi sztereotípiák jelentős része nem illik rám. Többnyire halk, nyugodt vagyok, általában nem szeretem nézni a focit, vagy más sportokat, nem vagyok kifejezetten erős vagy határozott sem. Nem értek az autókhoz, az elektronikai dolgokhoz (max felhasználói szinten). Borzalmasan tájékozódom és általában nem szeretek fizikai munkákat végezni.
Szeretek viszont úgy viselkedni mint egy macska, tudok Miki Egér vékony hangján beszélni, szeretem az érzelmes beszélgetéseket, szeretek főzni. Ez utóbbi mondat meg egyértelműen nem a kimondott "férfias" tulajdonságokat tartalmazza.
Azért van néhány dolog, amiben a sztereotípiák igazak rám. Szoktam büfögni (bár sosem tudtam direkt, ilyen levegő lenyelős technikával, különben is - mi értelme? :D), szeretek sokat enni, szeretem a sört (bár sokáig nem szerettem), és egy időben sokat játszottam számítógépes játékokkal (WoW, LoL). A sztereotípiákkal csak az a baj, hogy általánosítások: ismerek több nőt, akik szoktak büfögni, szeretnek sokat enni és sört inni, vagy játszanak számítógépes játékokkal. Anyukám annó gipszkartonozott otthon, én ez alatt a konyhában főztem. És ismerek olyan férfiakat, akik utálják a sört.
Engem valahogy sosem tettek a férfi sztereotípiák férfivá, talán pont azért, mert jó részüket sosem tartottam igaznak magamra. Viszont mégis férfi vagyok, és sokat gondolkodtam, hogy miért tartom magam férfinak.
Főként azért, mert jó szőrös a lábam, meg a karom! Férfi nemi szervem van. Szeretem a szakállamat is, mert ezzel is nyilvánvalóvá tehetem, hogy férfi vagyok, a férfiasság a részem. A hangomat is férfiasnak tartom. Szeretek férfiként gondolni magamra és sosem fordult meg komolyan a fejemben, hogy nő legyek, sosem vonzott a nőiesség. Szeretem a férfiaknak alkotott ruhákat, szeretem őket hordani. Szeretem a férfi nevemet a Gábort, és nem szeretem, amikor "Gabrielláznak". Én így, a férfiasságommal együtt érzem jól magam. Még ha nem is alkotja egy hatalmas szeletét az életemnek, ettől még fontos.
Boldog vagyok, hogy tudok azonosulni a biológiai nememmel, ugyanakkor látom a nemi egyenlőtlenségeket a világban. Ez viszont már a feminizmus identitás szeletemhez tartozik és erről majd egy másik részben mesélek.
Egy gondolatot szeretnék még mindehhez hozzátenni: az, hogy nekem mit jelent a férfi lét, a férfiasság - mint már mondtam - mindenkinek más lehet. Ismerek olyat, aki férfi, mégis volt, hogy borotválta a lábát. Olyat is ismerek, aki néha női ruhaboltban vásárolt magának farmert, mégis férfinak vallotta magát. Ezért szép dolog az identitás, mert mindenkinek mást jelent és eszem ágában sincs megmondani, hogy ki - mitől érzi magát olyannak, ami. A transznemű emberek egy része sem véletlenül dönt a hormonkezelések, orvosi beavatkozások mellett: fontos számukra az, aminek vallják magukat, a nemi identitásuk kinyilatkoztatása saját maguk és más emberek felé.
Foglalkozzunk identitásunkkal, ismerjük meg önmagunkat. A folyamat végtelen hosszúságú, de megéri, mert ilyenkor esélyt adhatunk magunknak kapcsolódásra. Kapcsolódásra a saját valónkkal.
