Mert mindig van mit csinálni \o/

Letsdosthg!

Letsdosthg!

Érzelmek, manók, az élet esszenciája

2015. július 22. - GaboorR

A Disney-Pixar megint nagyot alkotott. Korábbi kedvenc mesefilmem a WALL-E volt ebben a koprodukcióban, amiről azt gondoltam (és gondolom ma is), hogy főként a felnőtteknek szól. Illetve: a felnőttek jobban átlátják, megérthetik sok olyan aspektusát, ami egy kisebb gyereknek nem feltétlen esik le. Na, az Agymanók (Inside Out) szintén ilyen film.

...és mégse. inside_out_kep.jpg

Az előzetes után egy kicsit tartottam ettől a filmtől, hogy nagyon leegyszerűsítő lesz. "Van pár érzelem, melyek manócskákként ábrázolva szórakoznak az emberek fejében, ezzel humoros pillanatokat teremtve." A film nézése közben azonban ez szinte rögtön megváltozott bennem, sőt, egyenesen lesokkolt, olyan szinten, hogy az elején majdnem elbőgtem magam, pedig még semmi sem történt szinte. Az érzelmek létét és munkáját olyan aprólékosan, lazán és mégis komplexen mutatja be, hogy igazán zseniális lesz a film. Megismerhetjük az empátiának a működését (libabőr!), és felismerhetjük, hogy nem csak a boldogság az egyetlen fontos érzelem, ami figyelmet érdemel. Ezek mellett szépen levezeti a film, hogy miként is változhatnak élményekhez köthető érzelmeink és az érzelmek amúgy sem feketék, vagy fehérek minden esetben. Nem szeretném elspojlerkedni, úgy hogy konkrétumokba nem mennék bele, inkább egy másik aspektusát feszegetném: 

Mennyire gyerek film és mennyire felnőtt?

Mikor kijöttem a moziból, akkor nagyon mozogtak bennem az érzelmek és a gondolatok. Vajon Ákosnak, aki most 6 éves, mennyi ment át a filmből? Azt feltételeztem, hogy néhány dolgot talán megértett, de főként a mesekörnyezet, a látvány, a karakterek mókás megjelenítése tetszett neki. 

Aztán másnap elkezdtünk otthon beszélgetni róla. Ő hozta fel a témát! Pár óra múlva már ott tartottunk, hogy random hol ő, hol én kérdeztem meg, most éppen melyik "manó" uralkodik rajtunk. Persze úgy kezdődött eleinte a beszélgetés, hogy (kiemelkedő kutatói attitűddel ;) ) tapogatózott, felmérte a terepet, információt gyűjtött. Tényleg léteznek agymanók? Ők irányítanak minket? stb. Elmondtam, hogy igen, természetesen léteznek és irányítanak minket, de ők mi magunk vagyunk, nekünk segítenek, a mi oldalunkon állnak. Talán nem pont úgy néznek ki, mint a mesében... Aztán rákapott a témára.

Egy konkrét példa, ami nagyon izgalmas volt számomra. Zenéket hallgatott youtubeon, és közben nézte a klippeket. Megkérdeztem tőle, hogy most melyik manó irányítja. Kis gondolkodás után azt mondta, hogy nem is tudja, most olyan mintha egyik sem. Töprengtem, hogy vajon mit érezhet..."Nyugodt vagy?" kérdeztem és jött a válasz tőle, hogy igen! Na, ezaz. De ez melyik manócska, vagy manócska kombó lehet? Gondolkodtam és azt mondtam neki, hogy most a képzeletemben a manócskák kézen fogva, együtt irányítanak. Egyikük sem szeretne dominálni, előtörni, mindegyikük rendben van.

Érzelmi intelligencia fejlesztés? Agymanók - csillagos 5ös! És mikor erre gondolok, akkor lelkes, felszabadult, boldog és bizakodó vagyok, mert minőségi időt, számomra értékes információkat, érzelmi-értelmi feltöltődést, az öcsémmel közös értékrendet kaptam - nagyon hálás vagyok Disney-Pixar, KÖSZÖNÖM! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://letsdosthg.blog.hu/api/trackback/id/tr227646270

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása