"Minden srác néz pornót." - állítja Don Jon. Legutóbbi posztomban azt fejtegettem, hogy miként szoktam le az ébresztőóráról. Most egy hasonlóan őszinte bejegyzés lesz - arról, hogy a pornóról hogyan (és egyáltalán miért) szoktam le. 

Jó, tehát azt tisztázzuk, hogy én a pornónak a nézője voltam, és nem végeztem ilyen munkát. Valahogy nem az én műfajom. 

Körülbelül 3 hónapja egy számomra nagyon kedves ismerősöm átküldött két TED videót (egyik és másik), melyek a pornófüggésről szóltak. Aki lelkes olvasóm, vagy jó barátom, az tudhatja, hogy számomra a TED videók nagyon meghatározóak. Talán ennyire még soha sem voltak azok. Egészen konkrétan az történt, hogy megnéztem a videókat és másnaptól nem néztem pornót.

Hogy pornófüggő voltam-e? Hát fogalmam sincs. Volt a gépemen olyan 20-30 videó, néhány képsorozat. Heti szinten talán 3-4 alkalommal néztem pornót. Amikor abbahagytam, akkor ez nem okozott igazából törést sem párkapcsolat, sem maszturbáció terén, nem voltak "elvonási tüneteim". Node akkor miért is hagytam abba?

Egy részről elvi okai vannak. A pornó lealacsonyítja, tárgyként kezeli a nőket - kivételt képez néhány "feminista" pornó, ahol a nő egyenrangú partner, és nem a szokásos "minden póz, orál, arcraélvezés" struktúráját követi. Feminista pornónál a nő kielégülése ugyan olyan cél (még ha meg is rendezett), és nem az jelzi a videó végét, hogy a férfi oroszlánüvöltést hallatva elélvez, majd rázoomolnak a csaj trutyis arcára. Ettől függetlenül feminista pornót sem nézek, bár kíváncsi voltam és néztem egy párat. 

Más részről kíváncsi voltam, hogy tudok-e pornó nélkül élni. Jelentem, hogy tudok és nem hiszem azt, hogy valami király cucctól fosztanám meg magamat. Hogy néztem-e azóta pornót, hogy "leálltam"? Naná. Előfordul, nem állítom, hogy nem. De ez már inkább havonta 1x, mint 2 naponta, ami azért markáns különbség.

Talán az is közre játszott, hogy félelmetes dolgokat mondanak a pornófüggésről, hogy milyen következményei lehetnek (pl: impotencia). Ez egy kisebb szempont volt a részemről, mert eléggé "hedonista" életmódot élek, dohányzok, iszok (bár ezt is kevésbé mostanában), nagyon ritkán fogyasztok marihuánát. Szóval a "káros" dolgoktól nem annyira félek. Inkább a nőkkel való szolidaritásom, illetve saját integritásom megteremtése volt a célom ezzel a lépéssel. Hogyan lehetnék hiteles, igazságosságot, egyenlőséget hirdető ember (és feminista!), ha undormány, nőket eszközként beállító filmeket nézek szinte naponta? Szóval ez is a saját tanulási utam volt.