Kényelmesen fekszel. Szemed csukva, kusza álomképek lepik el belső világodat. Feldolgozod, újra átéled a nap eseményeit, megelevenednek megoldásra váró problémák, kétségek. Néha kellemes, pihentető, néha nyomasztó, frusztráló. Majd megszólal az a kurva óra. 

Hát nekem ebből lett elegem. Jelentem, hogy kb 4 hónapja nem használok ébresztőórát. Illetve egy alkalommal délután beállítottam a mobilomat, hogy "mégvéletlense" aludjak 1 óránál többet (a nap közepén!! hogy képzelem). Hát ebből sem lett semmi: laza reflex mozdulattal kinyomtam és békésen szundikáltam tovább.

Miért használtam ébresztőt eddig? Mióta használtam ébresztőt? Azt hiszem a sok kötelezőként megélt dolog miatt, mint iskola, vagy munka, tanulás stb. Ez az egész ébresztő dolog olyan felsős általános sulis időszakomban, 11-12 évesen kezdődött. Egy ideig a rádiós ébresztő, majd mobil. Egy ideig kávé nélkül, majd kávéval. 

Most akkor meg mi változott? Hát mondjuk az életszemléletem, hogy elfogadtam: minden amit csinálok, végső soron a saját döntésem. Még az is, amihez épp nincs kedvem, vagy unalmas, valami olyasmihez vezet majd, amire nagyon vágyok - pl: diploma, önellátásra való igény stb. Ezzel a gondolatisággal kellemesebben teltek a napjaim - nem voltam folyton boldog, inkább a "jóllét" (well-being) szót használnám rá. Ugyanis szomorú is voltam, kétségbe is estem párszor, dühös és mérges is lettem időről időre. Mikor egy hosszú, tartalmas nap után eljött az este, akkor nyugodt szívvel feküdtem az ágyamba: holnap kezdődik elölről a nap, semmiről sem maradok le. Nem görgettem tovább még 1 órát a facebookot (ahogy korábban tettem), nem néztem meg még egy részt a kedvenc sorozatomból (ahogy korábban tettem), hanem aludtam. Hol este 10kor, hol éjfélkor - ahogy alakult. És reggel mindig olyan motiváció volt bennem, hogy időre képes voltam felkelni. És képes vagyok most is. Persze este mindig megnéztem, hogy reggel mikorra megyek majd suliba, gyakorlatra, akármire. És reggel nézegettem az órámat és viszonyítgattam, hogy "na, még tök korán van, fél órát alszom még!". 

Majdnem minden reggel készítettem egy kis reggelit, ittam egy kávét (az még mindig kell nekem!), összeraktam a cuccomat, ami aznapra szükséges lesz. Néha még egy kis reggeli munkára is volt időm a gépemen. Ami nem jött össze, az a reggeli futás/mozgás: erre képtelen voltam rávenni magam. :D Ez már egy következő szint lesz.

Szóval most "boldog" vagyok. Nem használok ébresztőt, nincs rá szükségem. Este lefekszem, reggel felkelek. Nem azért fekszem le este, mert muszáj, hanem mert fáradt vagyok, pihenésre vágyom. Nem azért kelek fel reggel, mert muszáj, hanem mert szeretnék haladni a munkámmal, céljaim vannak az életemben. 

Okééé, talán ez az egész nagyon közhelyes, de mégis működik! És amikor csak elmondom valakinek, hogy nem használok ébresztőt, akkor elképedéssel fogadja és ufónak néz: "én képtelen lennék rá". 

Az ébresztő egy kis köcsög tüske, de tényleg. Reggel irritálóan felszólít, kizökkent. Ha a legkedvencebb számodat állítod be, akkor azt rövidesen megutálod. Ha a legutálatosabb számot állítod be, csak még jobban megutálod. Mindenki utálja az ébresztőt - ez a hipotézisem, bár empirikus bizonyítékom nincs rá. Még olyan emberről nem hallottam, aki azt mondta volna: "olyan kellemes volt reggel az ébresztőóra hangja, annyira örültem neki!".

A másik dolog pedig, hogy menő keveset aludni.

-Én csak 5 órát aludtam. 

-Az semmi, én 3 órát!

-Höhö, én le sem feküdtem aludni.

 

Zárásként pedig egy rövid, de izgalmas TED videót ajánlanék (az utolsó idézet SPOILER).

"Nemrégen együtt vacsoráztam egy fickóval, aki elpanaszolta hogy csak négy órát aludt előző este. Legszívesebben azt mondtam volna neki - de nem mondtam - azt mondtam volna neki: "Tudod mit? Ha ötöt aludtál volna, ez a vacsora most sokkal érdekesebb lenne."