Egy kedves barátommal beszélgettem a minap, és előjött nagyon sok téma, többek között a zsidók is. Meg aztán a Holokauszt is. Azt mondta a barátom, amit már nagyon sok féle embertől hallottam korábban (volt, hogy én magam is hasonlóan gondoltam), hogy már kb a csapból is a holokauszt folyik, minek kell ennyit beszélni róla? 

Ott helyben volt rá valami válaszom, de a kérdés nem hagyott nyugodni és sokat gondolkodtam rajta. Szokott lenni olyan érv, hogy rengeteg ocsmány és gyűlöletes dolog, emberek kiírtása történt már a történelem folyamán, miért ennyire kiemelt a szerepe a holokauszttal való foglalkozásnak? Felröppennek ilyenkor a Szovjetunió borzalmas dolgai, az indiánok gyilkolása és rezervátumba kényszerítése, meg egyéb a Földön történt borzalmak. 

Azt gondolom, hogy ez mind tényleg nagyon fájdalmas és megvitatásra fontos kérdés. Nade miért van mégis kiemelt szerepe a holokausztnak?

A válasz eléggé összetett. Kezdjük ott, hogy a holokauszt térben és időben hol történt.

Abban a korban esett meg, amikor már nem voltunk rászorulva az állati energiára, az autók kezdték átvenni az irányítást. Nem kellett már gyertyával világítani, a legtöbb helyen volt áram. Többé nem gondoltuk, hogy a föld lapos, vagy banán alakú. Sok humanista ember,filozófus hatott az emberiség gondolkodására, volt francia forradalom, felvilágosodás meg reneszánsz. 

Helyileg pedig a modern, civilizáltnak kikiáltott, Európában történt. Egy olyan Európában, ahol nem is olyan régen tombolt egy hatalmas háború, ami emberek millióinak életét követelte, az utána következő térképrajzolgatásokat követően pedig különböző nemzetiségű emberek élete változott meg örökre.

És kicsiny hazánkban, Magyarországon is lezajlott a zsidók, cigányok, melegek, kommunisták stb. kategorikus deportálása. Nem azt nézték, hogy mi a foglalkozása, hogy jó ember-e vagy sem, vagy bármi egyéb. Nem. Azt nézték, hogy milyen származású, milyen politikai nézeteket vall, milyen a szexuális orientációja. Kiugrási kísérlet ide, vagy oda, de nem sikerült, és a német megszállást követően a magyar nép jelentős része készségesen szolgáltatta ki a hatóságoknak az ártatlan civileket, segítették a németek és a nyilasok munkáját. Lelkileg már fel volt készítve erre a magyarság: a zsidókat törvényileg korlátozták, a szélsőséges nézeteket vallóak szabadon járhattak és persze maga a tudat, hogy mi a Náci Németország szövetségesei voltunk, már önmagában egy ok volt az együttműködésre. 
(kép forrás: http://www.hir24.hu/belfold/2014/01/27/magyarorszag-a-tragedia-arnyekaban/)

Magyarországon ez egyedülálló volt. Voltak mindig is nemzetiségi, etnikai stb. problémák, konfliktusok, gyilkosságok, de tudatosan, módszeresen, központilag levezényelten, az emberek által támogatottan ez csupán a Holokauszt keretében valósult meg. Soha korábban nem történt ilyen. Pláne nem egy ilyen tudományosan fejlett korban, a civilizált Európában.

És az előítéletek nem tűntek el. Most is nagy szarban van a haza és persze előszedjük azokat, akikre ezt rá lehet kenni - a kisebbségben lévőket, akik valahogy "mások". A Holokauszttal foglalkozni kell, újra és újra le kell rágni ezeket a borzalmas csontokat, és tanulni kell a hibáinkból. 

Stílusosan pedig egy Radnóti vers (Nem tudhatom) idézettel zárnám a posztot:
"Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg."